Sándor Judit: Testbeszéd

Szüzesség a 21. században

  • Sándor Judit
  • 2020. október 24.

Egotrip

Van egy kis membrán a női test intim területén, amely évezredek óta lázban tartja az emberi képzeletet. Talán a birtoklási vágy táplálja máig azt a sok tévhitet, ami e hártyához fűződik mind a mai napig. E tévhitek korántsem veszélytelenek: nemcsak kínos tudományos fiaskók, hanem súlyos emberi tragédiák forrásai lehetnek. A szűzhártya épsége, léte vagy nemléte mind a mai napig nők millióinak a sorsát határozhatja meg, Nem a középkorba tekintünk most vissza, hanem a jelenről fogok beszélni.

Ez az aprócska membrán alakját, méretét tekintve többféle lehet. Az embrionális időszakban a hüvelybemenetnél lévő nyálkahártyaredő funkciója a védelem: azt kell megakadályoznia, hogy a méhben fejlődő lánymagzatba káros anyagok jussanak. Születés után, az évek során elvékonyodik vagy akár teljesen eltűnik; a szűzhártya megléte vagy eltűnése még a nő számára sem mindig érzékelhető.

Ennek ellenére a 21. században még mindig nők milliói rettegnek a szüzességi vizsgálattól, mely beavatkozás nemcsak orvosi szempontból kifogásolható: már régen nemi erőszaknak kellene, hogy minősüljön, ha kényszerrel vagy nem önkéntes páciensen végzik el. És az önkéntesség itt aligha vélelmezhető. Ha bele is egyezik a nő ebbe a vizsgálatba, a közösség vagy a család nyomására teszi ezt. A női test bizonyítási eszközként való használata, felbecsült értéke vagy értéktelensége alapjaiban rengeti meg az emberi jogokat, mert a nőt tárgyiasítja, semmibe veszi a személyiségét.

A szüzességi teszt úgy maradt fenn mind a mai napig, hogy semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra nézve, hogy a szüzesség meglétét vagy elvesztését orvosi eszközökkel meg lehet állapítani. A szűzhártya ép maradhat akár több nemi aktus után, de beszakadhat akkor is, ha a nő soha nem élt nemi életet. Előfordul, hogy nők sportbaleset vagy tamponhasználat miatt „vesztik el szüzességüket”; esetleg anatómiai sajátosságaik miatt a vizsgálat során nem látható a szüzességük. És a hártya lehet rugalmas is.

A világ számos pontján nemcsak a házasságkötés előtt vagy nem engedélyezett, nem jóváhagyott nemi kapcsolat gyanúja esetén végzik el ezt a diszkriminatív és megalázó beavatkozást, hanem büntetés céljából is: például fogva tartott nőkön, diáklányokon. A 2011-ben Egyiptomban, a Tahrír téren letartóztatott tüntető nőkre a börtönben szüzességi vizsgálatot kényszerítettek; azokat, akik nem találtattak érintetlennek, azzal fenyegették, hogy prostitúció miatt vádat emelnek ellenük. Ez a vizsgálat a büntetés és a megtorlás része volt, a politikailag aktív nők lejáratásának és ellenőrzésének eszköze, akiknek később szörnyű kínzásokat is el kellett szenvedniük.

Szerencsére ma már csak kevés helyen maradt fenn az a szokás, hogy a nászéjszaka után be kell mutatni a véres lepedőt – de Örményországban, Azerbajdzsánban, Tongában erre is találunk példát. Van, ahol egy idősebb nő feladata a nászéjszaka után megszerezni és bemutatni ezt a tárgyat. Ennek elmaradása a menyasszony tisztaságának megkérdőjelezéséhez vezet, akár az esküvő érvénytelenítését vagy bosszút, büntetést is maga után vonhatott. Egyes országokban a meg nem felelés akár a nő életébe is kerülhet. Nemrégiben egy tanítványom arról írt, hogy Afganisztánban az elbukott teszt a házassági esélyeket teszi tönkre, de még becsületgyilkossághoz is vezethet. Pedig nem is biztos, hogy a tinédzser kortól rugalmassá váló szűzhártya vérzik az első közösüléskor. A műszűzhártyagyártók mindmáig kiszolgálják ezt az igényt, és piros művért helyeznek egy aprócska implantátumba, amely kipukkad, és a kívánt látványt nyújtja.

De azok sincsenek biztonságban, akiknél ez a kétes teszt szüzességet „mutat ki”. Suzanne Leclerc-Madlala antropológus szerint Dél-Afrikában máig előfordul, hogy szűz lányokat azért erőszakolnak meg, mert az aktustól felgyógyulást remélnek az AIDS-ből vagy más betegségből. A szűz lányok ellen elkövetett erőszakot a 16. századi Angliában is gyógyító rituálénak képzelték, de 2012-ben New Yorkban saját szememmel láttam a The Book of Mormon című musicalt, amelyben szintén szerepel a szűz lánnyal hálás gyógyító ereje. A szüzességhez a nyugati kultúrákban is számos tévhit társul. Lady Dianát 1981-ben, a házasságkötése előtt Pinker királyi nőgyógyász vizsgálta meg, hogy biztosítsa a királynőt leendő menye érintetlenségéről. A királyi családokban az utódlás feletti teljes kontroll diktálta az effajta gyakorlatot; mára a genetikai származásmegállapítás lehetőségével jelentőségét veszítette ez is. De a szüzesség akkor is foglalkoztatja az embereket, ha „illegitim” elvesztését nem követi is büntetés. Diana szüzességének kérdése valósággal lázban tartotta az angol közvéleményt, amikor a leendő hercegnő vőlegényével éjszakai vonatútra ment.

A bioetika egyik alapelve szerint a beavatkozás mindig a páciens érdekében történik – márpedig ez a vizsgálat megaláz és stigmatizál, s persze mélyen diszkriminatív, hiszen férfiakon hasonló ellenőrzést nem végeznek. A szüzességi vizsgálatnak nincs elfogadott protokollja sem. A megrettent, odahurcolt áldozat számára fájdalmas és traumatikus élmény úgy a műszeres, mint az ún. „kétujjas” vizsgálat (ez utóbbival a hüvely tágasságát vizsgáljak, holott annak édeskevés köze van a szüzességhez).

A szexuális forradalom a nyugati világban átírta a szüzességgel kapcsolatos normákat is, és a nemzetközi szakmai ajánlások mindegyike elítéli a vizsgálat tudománytalanságát és megtorló jellegét. A WHO többször nyilatkozott az embertelenségéről és észszerűtlenségéről, 2018-ban pedig kimondta: a szüzességi teszteket el kell törölni. Felszólította az orvosokat, hogy ne vegyenek részt az ilyen vizsgálatokban, hiszen ezek nem csak áldozattá teszik a pácienst, de semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy kimutatható lenne a szüzesség elvesztése. Megdöbbentő, hogy sok fejlett demokráciában is eltűrik, sőt kérésre orvosok részt is vesznek ilyen vizsgálatok elvégzésében, vagy akár busás összegekért, „helyreállítják” a szűzhártyát. Egy T.I. művésznevű rapper 2019-ben az Egyesült Államokban büszkén vallotta be, hogy nagylányát minden születésnapja után szüzességi vizsgálatra viszi. A büszke atya nem keltett ezzel osztatlan lelkesedést – több államban is a szüzességi vizsgálatok betiltását javasolták. Lorena Gonzalez kaliforniai demokrata párti képviselő januárban törvényjavaslatot terjesztett be, hogy az államban büntessék azokat az orvosokat, akik ilyen teszteket végeznek, törvény azonban még nem született erről.

A szüzességi vizsgálat a nők elleni erőszak egy formája. A kényszerű és megalázó vizsgálat azt sugallja, hogy a nő nem ura saját testének: mások vizsgálják, értékelik és döntenek róla, s ezek alapján még a becsületére is következtetéseket vonnak le.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)