Sári B. László

A „földalatti vasútvonal” az USA-ban a 19. század első kétharmadában működő, rabszolgaszöktető és -mentő, abolicionista hálózat volt, mely a legaktívabb periódusának számító 1850–1860-as években mintegy 30 ezer fekete-afrikai rabszolga menekítésében működött közre.

A kulturális határokat általában arról ismerni meg, hogy – szemben a politikaiakkal – az irodalmi szerzőnek nem szükséges identitását hitelt érdemlően, képmásával és életművének felmutatásával bizonyítania, hogy egyik kultúrából átkelhessen a másikba, hanem éppen ellenkezőleg: a szövegek fordítása lehetőséget teremt a művek átlényegülésére és a szerző továbbélésére, vagy éppen újjászületésére – máshol.

Rendes ember, ha teheti, mindenfélét olvas, nem zárja be magát önnön kulturális buborékába.

Hatszáz oldalnyi kispróza: kötetnek sok, életműnek talán elég. Jellegtelen, olvasópéldánynak kinéző kötésben, ötlettelen borítóval. Mintha maga is a benne található történetek lapjairól bukkant volna elő.

Első regény még a szenzációra éhes amerikai irodalmi életben is ritkán vált ki olyan egyöntetű pozitív reakciót, mint 2016-ban Na­than Hill Nixe.

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a kritikusnak is vannak elvei. Meggyőződéses híve a demokráciának, elkötelezett nemzete mellett. Minden pénteken halat ebédel, szilárdan hiszi, hogy a világ bizonyos dolgai végtelenül egyszerűek, míg mások borzasztóan összetettek, s makacsul tartja magát ahhoz, hogy ő bizony minden esetben tudja a különbséget a kettő között.

Ahogyan a regény előképének számító 1950-es film nézői, úgy Roth 1998-as, magyarul 2017-ben megjelent regényének olvasói sem igen értik már, mit is jelentett a háború utáni években kommunistának lenni, vagy éppen feleségül menni egyhez.

Don DeLillo Fehér zaj című regényében biztos kézzel rajzolja meg a középkorú amerikai értelmiségi férfi portréját Jack Gladney alakjában: a Hitler Stúdiumok professzora szakállat növeszt, nulladioptriás szemüveget hord, súlyfeleslege finoman hangsúlyozza intellektuális tekintélyét, a halálfélelem rettenetét pedig humorérzékének árnyaltságával igyekszik ellensúlyozni.

Az írás – nyelvelsajátítás. Néha, ritka, kivételes esetben: nyelvteremtés.

Felületes szemlélőnek is feltűnhet: merőben esetleges a kapcsolat a kortárs észak-amerikai próza és a magyar irodalmi élet között.

Cormac McCarthy ma talán az egyetlen valamirevaló kortárs amerikai prózaíró, aki nem kimondottan aktuális témákkal foglalkozik.