Sipos Balázs

József Attila elméleti írásai összegyűjtve 1958-ban jelentek meg először, a Szabolcsi Miklós-féle négykötetes életműkiadásban.

„Olyan vállalkozásba fogok, amelynek nem volt soha elődje, s utánzója se lesz. Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában; s ez az ember én magam leszek. Csupáncsak én. Érzem szívem és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki.” Ezzel a kikezdhetetlen érveléssel indítja Rousseau a Vallomásokat. Rousseau memoárja fabatkát sem érne, ha kiderülne, hogy Jean-Jacques csupáncsak szimulákrum.

"A magyar politikai filozófiát nem az örökkévalóságnak írják" - Bibó István 106 éve, 1911. augusztus 7-én született Budapesten. Összegyűjtött írásainak – bő ezeroldalas – első kötete idén jelent meg.

Csáth Géza naplói és visszaemlékezései cenzúrázatlan összkiadásának második kötetében ilyen lenyűgöző mondatokat olvashatunk: „Arra az érzésre vártam, hogy mint régen, újra abszolút úrnak, péniszem szuverén parancsolójának érezzem magam, és teljesen meg legyek elégedve a sikerrel.”

Egy hordóhasú, gurgulázva röhögcsélő férfi és egy hallgatag, szikár öregember egy falu főutcáján végigvonulva lelkesen végigmutogatja, ők és társaik hol, mikor, kit és hogyan gyilkoltak le.

A hegyi füzet egy helyen hosszasan beszéltet egy zseniális hajléktalant, T. J.-t, akit „általában csak úgy nevezünk: őrült”. (Az idézés egyébként nem jellemző az elmélkedésekből, emlékekből, álmokból összetevődő szövegre.)

Reinhart Koselleck (1923–2006) a huszadik század egyik legjelentősebb eszmetörténésze.

A kortárs kulturális termelés legszínvonalasabb alkotásai közül jó néhány ún. autofikció.

Kevés frázist ismétlünk olyan gyakran, mint a holokausztra emlékezést, a múlttal való szembenézést és a felelősségvállalást előíró imperatívuszokat.