Szabó Gábor

Huszonhárom évvel Kertész Imre elismerése után Krasznahorkai László kitüntetésével a Svéd Irodalmi Akadémia két olyan súlyos szöveguniverzumot kapcsolt össze, amelyek nemcsak kiemelkedő esztétikai minőségük, de poétikai hasonlóságaik okán is sok szempontból összemérhetők.

Kiderült, hogy a dolgok itt sem feketék vagy fehérek. Senki nem rúgott ki senkit, pláne nem Murray Lendlt.

Előtérbe kerültek a „nemzeti” olimpiák, ha szigorúan csak arra a dobozra gondolunk, amit egykoron televíziónak hívtunk. Ami csak azért érdekes, mert ha a sportot globálisan szemléljük, pont az ellenkezője figyelhető meg.

Egy hét van hátra, és megkezdődik minden idők legdrágább olimpiája Szocsiban – nem téli olimpiája, hanem olimpiája, hiszen még a pekinginél is sokkal többe kerül. S az is teljesen tisztán látszik, hogy a versenyeken túl is lesz majd bőven miről beszélni.

Dúl a téli sportok szezonja, a tévé tele több tízezres közönség előtt zajló síversenyekkel, a pályák széle tele reklámokkal – de ki viszi haza az ebből befolyó tudományos mennyiségű pénzeket?

Đoković szerződtethetett volna egy edzőt is

Csak tehetség és dopping kérdése?

„Mert az faktum, hogy vannak ezen a világon helyek, ahol könnyebb elbújni a doppingellenőrök elől.”

Néha az embert megnyugvással tölti el, hogy barmok azért mindenhol volnának. Pláne akkor, ha a közegben, ahol mozog vagy legalább is mozogni volna kénytelen, finom szólva is gyakoriak a nem éppen európai nívójú megnyilvánulások.