Szocsi, a halva született olimpia és a kinyírt tévéközvetítés

  • Szabó Gábor
  • 2014.01.31 17:30

C-közép

Egy hét van hátra, és megkezdődik minden idők legdrágább olimpiája Szocsiban – nem téli olimpiája, hanem olimpiája, hiszen még a pekinginél is sokkal többe kerül. S az is teljesen tisztán látszik, hogy a versenyeken túl is lesz majd bőven miről beszélni.

Olyan témákról, melyek fontossága némiképp túlmutat majd azon, hogy miként alakult a férfi 4x10 km-es sífutóváltó befutója. S nem azért vagyok kénytelen ezt írni, mert a versenyek végkimenetelét marginálisnak érezném, hiszen aki látta a már említett versenyszám befutóját mondjuk '94-ben Lillehammerben, Björn Dahlie és Silvio Fauner között, az tudja, hogy egy téli olimpia is legalább akkora jelentőségű, mint a nyári, csak mi a télin nem vagyunk annyira sikeresek. Ha most azt írnám, hogy félek, ez az olimpia nem a versenyekről szól majd, akkor csak egy jelentős közhelyet lőnék el, így pontosítanom kell: az olimpiák már régóta nem csak a versenyekről szólnak, rendezzék Pekingben, Atlantában vagy Vancouverben őket, csak most benne van a pakliban, hogy a körítés, az egyéb szinte mindent háttérbe szorít majd.
De összességében ez aligha lephet meg bárkit is.

false

 

Fotó: MTI

Aki látta Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint 2007-ben Guatemalában szónokolni, amikor a NOB Salzburg és Pjongcsang ellenében Szocsit választotta, annak egyértelmű volt már akkor, hogy itt nem arról volna szó, hogy szeretnék látni, amint az orosz jégkorong-válogatott hazai pályán győzi le a kanadait. Egyértelmű volt, hogy ez a történet másról szól. Olyan drága autópályáról, mintha azt legalábbis Louis Vuitton-táskákkal rakták volna ki, „anti-gay law”-ról, s mint később kiderült, bombatámadásokról. Ha nagyon egyszerűsíteni akarnánk a kérdéseket, korrupcióról és szabadságjogokról, nagyhatalmi törekvésekről.

De mivel a történetnek két szála van, ezért a másikról se felejtkezzünk el. Arról, hogy ezekre a kérdésekre ki milyen válaszokat adott. Arról, hogy az Egyesült Államok hirtelen delegálta a játékokra Brian Boitanot és Billi Jean Kinget, a németek pedig szivárványszínű formaruhát öltöttek, továbbá jó néhány kormányfő lemondta a részvételt a megnyitó ünnepségen. Ellenben Tomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke némiképp szembehelyezkedett a „nyugatos” trendekkel, és a minap büntetést helyezett kilátásba azoknak a sportolóknak, akik a versenyeket követő sajtótájékoztatót arra használják, hogy politikai nézeteiknek adjanak hangot. (Azon túl, hogy nem valószínű, hogy mondjuk Franciaországban egy efféle utasítást bárki bármilyen más módon képes értelmezni, mintsem a szólásszabadság korlátozása, felvetődik az a kérdés: mi lesz, ha valamelyik sportoló mondjuk a győzelmét követően coming outol? Elveszik az aranyérmét?)
Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdésekről szóltak eddig is hírek elsősorban, és ez aligha lesz másként a következő két hétben sem. És még csak azt sem lehet mondani, hogy minket ez ne nagyon érdekeljen, vessük be magunkat a fotelbe, dőljünk hátra és izguljunk, miként alakul mondjuk az északi összetett ugrósorozata. Merthogy lesznek országok Európában, sőt sok ország lesz Európában, ahol a nevezett esemény egyáltalán nem lesz látható. Ez lesz ugyanis az első olimpia, és ezt követően a riói is biztosan ugyanilyen lesz, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevételmaximalizálási célzattal nem állapodott meg az EBU-val (Európai Közszolgálati Televíziók Szövetségével), hanem a játékok jogait úgymond a piacon próbálta versenyeztetni, jóval több pénzt remélve. A régi rendszerben az EBU szerződött a NOB-bal, a tagországok közszolgálati televíziói, illetve az Eurosport (mint EBU-tag) pedig közvetítettek. Jelentős összeget kaszált a NOB így is, de úgy vélték, lehetőség volna még többre is.

Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy azokban az országokban, ahol a téli sportok népszerűek, gond nélkül találnak partnert, még több pénzért, mint eddig, mint ahogy az sem lehetett kérdés, hogy ezek a partnerek ilyenformán már megkövetelik országukra a jogok exkluzív voltát, az Eurosport tehát kiesik. Velük a NOB nem is nagyon tárgyalt, hiszen egy zsíros svéd, német, francia, olasz üzlet után nem is igen volt miről. Itt azonban két külön szálra szakadt a történet. Ha maradunk még a nagyobb országoknál, ott sem lesz minden olyan, mint amilyen volt. Nem nagyon valószínű, hogy akár az ARD/ZDF páros vagy akár a norvég tender győztese megengedhetné magának, hogy reggel 8-tól éjfélig csak és kizárólag a téli olimpiával foglalkozzon, adódnak egyéb kötelezettségeik is. És akkor még az ütközésekről nem is beszéltünk, hiszen egyszerre egy olimpián nemcsak egy versenyszám zajlik, hanem vagy négy, ilyen esetekben korábban jól jött a nézőnek egy sportcsatorna, ahova átkapcsolva esetleg azt a versenyt követhette, amely érdekelte, adott esetben a nagy többséggel szemben.

A kisebb sportágak már a nagyobb országokban sem jártak jól. Németországban mondjuk beszállt a sport1, de kizárólag jégkorongot sugároz, s ettől még a curling, a freestyle sí aligha lesz látható arrafelé.

És akkor még a kisebb országokról, mint a miénk, ahol nem olyan népszerű a téli olimpia, még nem is beszéltünk. Úgy árulta a jogokat a NOB, hogy legalább 100 órát köteles adni a tévé, amelyik megveszi, ami nem kevés, ha egy átlagember szemével nézzük. De ha arra gondolunk, hogy napi öt órába belefér két jégkorongmeccs mondjuk, vagy egy jégkorongmeccs meg egy két futamos síverseny, akkor már látható, hogy ez az öt-hat óra aligha elégíti ki azoknak a rajongóknak az igényeit, akik hétről hétre a különböző világkupa-sorozatokon edződtek. S akik nincsenek is kevesen, hisz’ például a síugrás esetében már Magyarországon is százezres rajongótáborról beszélhetünk. Síugrás mégsem lesz nálunk látható az olimpiáról élőben, mert olyan időpontban rendezik, hogy annak műsorra tűzése jóval több ember érdekét sértené, mint ahányan kíváncsiak rá. Ha a NOB konzekvens is, és nemcsak a pénz zsebeli be, hanem megköveteli, hogy mondjuk a ZDF olimpiai közvetítése csak és kizárólag Németország területén legyen látható, hiszen oda vásárolták meg a jogokat, akkor ez azt jelenti, hogy nálunk a síugró-olimpia (legalábbis élőben) gyakorlatilag elmarad. De mondhattam volna éppen curlinget is, csak az talán nem fáj annyira.

Gyorsan leszögezem, nem a tévék akarták így. Egy televízió csak olyan jogot tud megvásárolni, amit el is akarnak neki adni. Ha a NOB nem akarja eladni a jogokat, akkor az Eurosport nem tud páneurópai kiegészítő csatorna lenni. De a NOB úgy döntött, hogy legyenek csatornák, melyek kizárólagossággal bírnak egy-egy országban, függetlenül attól, meg tudnak/akarnak-e mindent mutatni. Hogy a tervük beválik-e, az három hét múlva kiderül. De nem kell hozzá atomtudósnak lenni, hogy megmondjuk, aki ezt a döntést meghozta, sokat fog csuklani a következő hetekben. A kedves édesanyjával együtt.

Neked ajánljuk