Biztosan nem lehet kellemes élmény négy Grand Slam-döntőt elveszíteni. Sőt – bármennyire is furán hangozzék –, azt hiszem, hogy négy Grand Slam-döntő elvesztésénél kellemesebb egyáltalán nem játszani Grand Slam-döntőt. Vagy játszani mondjuk egyet valamikor, elbukni azt, de évekig ott lenni a legjobbak között.
Mint például Ferrer.
2011 végén nagyon nem lehetett jó Andy Murray-nek lenni. Akármennyi versenyt is nyert addig, akármilyen szinten is teniszezett és akárhol is állt a világranglistán éppen. Két olyan teniszező volt ekkor, aki három elveszített GS-döntő után legalább egyet tudott nyerni, Agassi és Ivanisevic; valamint egy, akinek mindez négy bukott döntő után sikerült. Ivan Lendl.
Nehéz elképzelni, hogy a 2012-es szezont megelőzően – amikor Murray leszerződött az utóbbival –, mindez ne lett volna szempont. Mint ahogyan azt is nehéz elképzelni, hogy mi lesz most Murray-vel. Tegnap óta ugyanis hivatalos, hogy útjaik különválnak.
| ||
Amikor először hallottam a hírt, azon gondolkodtam, hogy miként lehet valaki annyira türelmetlen, hogy pusztán azért, mert egy hátműtét után picit lassabban lendül formába, elküld egy olyan edzőt, aki wimbledoni és olimpiai bajnokot faragott belőle.
Továbbá US Open-győztest. Ráadásul mindezt úgy, hogy előbb még azt a bizonyos negyedik GS-döntőt is elveszítették, immáron együtt 2012-ben, Wimbledonban.
Sőt, őszintén szólva, a türelmetlen helyett más szót használtam, durvábbat, de azt itt most nem volna illendő leírni. Aztán kiderült, hogy a dolgok itt sem feketék vagy fehérek. Senki nem rúgott ki senkit, pláne nem Murray Lendlt, egész egyszerűen annyi történt, hogy Andy Murray-nek két év jutott Ivan Lendl életéből. A továbbiakban saját karrierjére, üzleti ügyeire szeretne koncentrálni. Teniszezgetni, bemutatókat játszani szerte a világban, pályákat, teniszközpontokat nyitni itt meg ott, és hasonlók. Edzéseket vezényelni, meccseket nézni már nem szeretne annyira. „Lélekben mindig ott leszek Andy bokszában, és nem kívánhatok neki mást, csak a legjobbakat. Nagyszerű srác” – mondta tegnap Lendl.
Ritka az ennyire rövid, ámde komplett edzői karrier. Hiszen Lendl soha korábban nem volt edző senki mellett, és most úgy fest, eztán sem lesz nagyon. Mégis megtették azt szűk másfél év alatt, amire kevesen számítottak, hogy meg lehet tenni egyáltalán.
After 77 f*cking years – ahogy szinte minden angol mondja – nyerni Wimbledonban.
És ha innen nézzük, erről az oldalról, akkor teljesen mindegy a hogyan tovább.
Mission completed.
