A rövidtávfutó magányossága – Bolt dolgozik

  • Szabó Gábor
  • 2013. december 4.

C-közép

Kering egy video a neten, némiképp kapcsolódik az előző bejegyzéshez is, ha másban nem, hát annyiban, hogy Usain Bolt van rajta. Érdemes megnézni, azt hiszem, mindenkinek, akár elejétől a végéig, de időszűkében leginkább az utolsó fél percet vagy inkább negyven másodpercet javaslom. Ritkán látni ugyanis ilyen szintű atlétákat ilyen állapotban.

Közép- és hosszútávfutókat még csak-csak, hiszen náluk a verseny is a halálról szól legtöbbször, arról, hogy ki mennyire tudja kihajtani magát. Sprinterekről azonban – gyanítom – a legtöbben azt gondolják, hogy az ő életük maga a méznyalás, odamennek, integetnek picit, szaladnak, aztán annyi. Ki gyorsabban, ki lassabban. Ki jobban rajtol, ki kevésbé.

Esetleg néha egy kis kondi, hogy jól mutassanak a tévében.

false

Úgy hiszem, a kívülállók jelentős része meg van róla győződve, hogy sprinternek lenni alapvetően tehetség és dopping kérdése. Hiszen tisztán tíz másodpercen belül futni a száz métert úgysem lehet, akkor meg miről beszélgetünk. Vannak alapvetően fürge emberek, aztán hogy közülük ki végez legelébb, az alapvetően az orvosok dolga. Meg mondjuk a bátorságé. Mármint, hogy ki milyen szert vállal be.

Pedig ez nagyon nincs így. Mint ahogyan az a videóból is kiderül.

Amivel persze nem azt akarnám mondani, hogy minden atléta tiszta lenne, vagy valami hasonlót, és még csak nem is azt, amit általában, hogy annak eldöntésére, ki doppingolt és ki nem, megvannak a megfelelő eszközök és hatóságok, hanem pusztán annyit szeretnék jelezni: néha azért nem árt tudni, hogy valamiféle teljesítmény eléréséhez miféle út vezet, vagy vezethet.

Tudják-e vajon azok az emberek, nemritkán sajtómunkások, akik mondjuk idén a moszkvai világbajnokság után doppingolással vádolták meg Boltot pusztán csak azért, mert szerintük olyan időt, amilyet ő futott, olyan körülmények között, amilyenek ott voltak, nem lehet futni? Szóval tudták-e ők, hogy mondjuk lehet négyszer 150 métertől hányni? Vagy háromszor 200-tól?

Hiszen az olyan rövid! Ők is oly sokszor futnak le például 200 métert. Gyakran már egy kispályás focimeccsen is összehozzák, aprócska sprintekből, még mielőtt nekilátnának a sörnek. Vagy hétvégente, mikor tollasoznak a gyerekkel. És még csak közelében sem voltak a hányingernek.

Szóval az ő kedvükért: nem, Usain nem csapta el a gyomrát, nem buggyant meg a lecsó, amit edzés előtt fél órával leküldött. És nem, nem mozi az egész. Nem a kamera kedvéért dugdossa az ujját a szájába, ilyet az ember színjátszásdiból nem csinál.

Egészen egyszerűen ez egy ilyen játék. Akkor is, ha az ember sokat fut gyorsan, és akkor is, ha kevesebbet még gyorsabban. Sajnálni őket nem kell, tudják, mit miért csinálnak. Azok is, akik csak 10 másodpercig jutnak, és azok is, akik 9,7-ig. Mert ők is így végzik, ne tévedjünk.

Legfeljebb ők nem hánynak, hanem mondjuk sírnak-zokognak egy-egy résztáv után.

De mondom még egyszer, sajnálni nem kell őket.

Csak átgondolni mindezt akkor, amikor megvádoljuk őket valamivel, a tévé előtt ülve a fotelban. Még csak a sört se kell letenni hozzá…

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.