A rövidtávfutó magányossága – Bolt dolgozik

  • Szabó Gábor
  • 2013. december 4.

C-közép

Kering egy video a neten, némiképp kapcsolódik az előző bejegyzéshez is, ha másban nem, hát annyiban, hogy Usain Bolt van rajta. Érdemes megnézni, azt hiszem, mindenkinek, akár elejétől a végéig, de időszűkében leginkább az utolsó fél percet vagy inkább negyven másodpercet javaslom. Ritkán látni ugyanis ilyen szintű atlétákat ilyen állapotban.

Közép- és hosszútávfutókat még csak-csak, hiszen náluk a verseny is a halálról szól legtöbbször, arról, hogy ki mennyire tudja kihajtani magát. Sprinterekről azonban – gyanítom – a legtöbben azt gondolják, hogy az ő életük maga a méznyalás, odamennek, integetnek picit, szaladnak, aztán annyi. Ki gyorsabban, ki lassabban. Ki jobban rajtol, ki kevésbé.

Esetleg néha egy kis kondi, hogy jól mutassanak a tévében.

false

Úgy hiszem, a kívülállók jelentős része meg van róla győződve, hogy sprinternek lenni alapvetően tehetség és dopping kérdése. Hiszen tisztán tíz másodpercen belül futni a száz métert úgysem lehet, akkor meg miről beszélgetünk. Vannak alapvetően fürge emberek, aztán hogy közülük ki végez legelébb, az alapvetően az orvosok dolga. Meg mondjuk a bátorságé. Mármint, hogy ki milyen szert vállal be.

Pedig ez nagyon nincs így. Mint ahogyan az a videóból is kiderül.

Amivel persze nem azt akarnám mondani, hogy minden atléta tiszta lenne, vagy valami hasonlót, és még csak nem is azt, amit általában, hogy annak eldöntésére, ki doppingolt és ki nem, megvannak a megfelelő eszközök és hatóságok, hanem pusztán annyit szeretnék jelezni: néha azért nem árt tudni, hogy valamiféle teljesítmény eléréséhez miféle út vezet, vagy vezethet.

Tudják-e vajon azok az emberek, nemritkán sajtómunkások, akik mondjuk idén a moszkvai világbajnokság után doppingolással vádolták meg Boltot pusztán csak azért, mert szerintük olyan időt, amilyet ő futott, olyan körülmények között, amilyenek ott voltak, nem lehet futni? Szóval tudták-e ők, hogy mondjuk lehet négyszer 150 métertől hányni? Vagy háromszor 200-tól?

Hiszen az olyan rövid! Ők is oly sokszor futnak le például 200 métert. Gyakran már egy kispályás focimeccsen is összehozzák, aprócska sprintekből, még mielőtt nekilátnának a sörnek. Vagy hétvégente, mikor tollasoznak a gyerekkel. És még csak közelében sem voltak a hányingernek.

Szóval az ő kedvükért: nem, Usain nem csapta el a gyomrát, nem buggyant meg a lecsó, amit edzés előtt fél órával leküldött. És nem, nem mozi az egész. Nem a kamera kedvéért dugdossa az ujját a szájába, ilyet az ember színjátszásdiból nem csinál.

Egészen egyszerűen ez egy ilyen játék. Akkor is, ha az ember sokat fut gyorsan, és akkor is, ha kevesebbet még gyorsabban. Sajnálni őket nem kell, tudják, mit miért csinálnak. Azok is, akik csak 10 másodpercig jutnak, és azok is, akik 9,7-ig. Mert ők is így végzik, ne tévedjünk.

Legfeljebb ők nem hánynak, hanem mondjuk sírnak-zokognak egy-egy résztáv után.

De mondom még egyszer, sajnálni nem kell őket.

Csak átgondolni mindezt akkor, amikor megvádoljuk őket valamivel, a tévé előtt ülve a fotelban. Még csak a sört se kell letenni hozzá…

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.