Szerbhorváth György

Háromszázezer hektárnyi földet öntött el a belvíz; a helyzet Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legsúlyosabb, ahol huszonhat településen van harmadfokú készültség, ami végső soron katasztrófahelyzetet jelent. Ez még mindig jó azonban ahhoz képest, ami volt, és ami lesz: ha olvadni kezd a jég, akár háromszorosára nőhet a belvizes terület nagysága.

Lapunk alkalmi publicistájaként Dessewffy Tibor neve nyilván nem ismeretlen olvasóink előtt. Emellett gyakran láthatjuk őt bizonyos tévécsatornákon a szakértő szerepében. Azt is tudom, hogy az ún. szociológiai tudományban is teljes erőbedobással mozog. Végső soron mindennek az eredményeként jelent meg az ottliki fő műre alludáló című műve, alighanem.

Meglehet, a küldöttek a IV. Erotika Kiállításra siettek, ott legalább reménykedni lehetett az izgalomban. E sorok írójának is érdekesebb volt interjút készíteni az egyik üde magyar pornósztárral, mint elcsevegni Horn Gyulával, aki lapunk ama kérdésére, hogy vajh´ miért nem szólalt fel a kongresszuson, úgy válaszolt, hogy Kovács elnök nyitóbeszéde után rohant Siófokra kampányolni, mert a Fidesz igencsak belehúzott a mocskolódásba.

Dr. Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője,

Pénteken elkezdődött az úgynevezett Professzionális Nemzeti Bajnokság. A Fradi-Vasas-meccs szünetében Bicskei Bertalan szövetségi kapitány kifejtette: "Köztudott, hogy az esti fényben gyorsabbnak tűnik a játék." Erről mi magunk nem bizonyosodtunk meg, az viszont biztos, hogy a magyar foci valóban csak bizonyos különleges szempontok fényében tekinthető labdarúgásnak. Bicskei egyébként nemrégiben ufót figyelt meg Eger közelében, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha ezt az idényt is különleges és nem mindenki számára látható események színezik.

A prostituáltakról sok mindent hiszünk, de nem sokat tudunk. Az állami gondoskodásban részesülőről még kevesebbet hiszünk, és semmit sem tudunk. E két csoport közös metszetéről viszont dunsztunk sincs. Egy szociológiai kutatás most épp e metszetet vizsgálta: vezetője segít abban, hogy olvasóink is bepillanthassanak e varázsos világba.

Molnár Gyula támadásba lendült az MSZP múlt szerdai elnökségi ülésén: az alelnök a párt új arculatáról szóló "tanulmány" eredményeire hivatkozva, fideszesítené a pártot. Szerinte háttérbe kellene húzódniuk mindazoknak, akiknek a politikai élete nem a rendszerváltással kezdődött.

A bombázások első napjaiban az egyik vajdasági szerb falucska lakói hazafias felbuzdulásukban egy minipogrom keretein belül elzavarták a település egyetlen albán lakosát. Másnap meglepődve tapasztalták, hogy a pékség bezárt, s bizony mindnyájan kenyér nélkül maradtak: az albán és a pék személye egy és ugyanaz volt.

"Anyám, én egy világszövetség vagyok" - gondolhatja magáról Csoóri Sándor költő. A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke szombaton megjelent levelében a magyar fociválogatottat hősies ellenállásra buzdította Románia ellen. Csoóri kóros szereptévesztése azonban kevésbé poétikus következményekkel is jár: vezetése alatt az MVSZ működését folyamatos botrányok kísérik. A mostani felszínén megint valami zsidózás bodrozódik (ami vagy volt, vagy nem volt), a mélyén azonban a szövetség mély válsága mormol.

1996. november negyedikén elbaktattam a kishegyesi (Mali Idjos) tűzoltóotthonba szavazni. Egyszerre négy szinten is! Képzelhetik, hogy meglepődtem, mikor láttam, hogy apám is indult a vajdasági tartományi választásokon. Rá szavaztam, noha a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben versenyzett. Otthon aztán mondtam is a faternak - még javában az ágyban rádiózgatott -, hogy nem volt valami fényes a kampányuk, ha a saját fia se tudott a jelöltségéről.

Az Orbán-kormány színrelépésével a magyar külpolitikában, de leginkább a magyar külpolitikáról való beszédben eltolódtak a hang-súlyok. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem került veszélybe, ám a középhatalmi aspirációk, a hirtelen feldobott ötletek miatt némi idegesség lett úrrá szomszédainkon és a nagyhatalmakon is.

Csak a legvadabb kultúrantropológus merne bárminő következtetést levonni abból, s ilymódon szimbolikusan értelmezni azt, hogy vajon miért éppen november harmadika lett a magyar tudomány napja. Tehát hogy miért éppen a halottak napja után kerítettek sort az ünnepségre, amelyen Horn Gyula elmondta: most dől el az ország jövője. A kormányzat e napon a magyar tudományban vélte felfedezni a sikerágazatot, mely ily módon egy szintre került a makrogazdasági mutatókkal és a stabil demokratikus renddel (éppen a metészesekkel való baszakodás ideje alatt). Ezek azok a dolgok, amelyekre büszkék lehetünk, habár elismerődött, több fizu járna a tudósoknak, és nem helyes, ha minden második végzett matematikus Ny-Eu.-ban köt ki. A tudomány ugyan anyagilag nincs megbecsülve, de különben nagyon is; és a tudományos dolgozók bizton megértik, már csak szellemi kapacitásaik miatt is, hogy ki kell tartani.