Szolnok után vízátfolyás miatt itt-ott már lezárták az utat, igaz, hála a fagynak, mindenki használja.
Az egyik öcsödi kiskocsmában álmos késő délelőtt megkopott arcok iszogatnak; elmondásukból kiderül, a faluban nem oly "súlyos" a helyzet, nyolc házból költöztek ki az emberek, maguktól jelentették a tulajdonosok, hogy baj van. Segített-e rajtuk a polgármesteri hivatal, érdeklődünk, amire hosszadalmas fejtegetés érkezik: nem érdekel itt senkit semmi, mindenki munkanélküli, fogy a falu, de sok a roma és így tovább. Az egyik öreg rezignáltan megjegyzi: "ha nem fagyna, otthon már a szarban úsznánk. Még húsz centi kell, aztán én nem tudom, hogy mi lesz." Ha földművelésből élnek, mi lesz a földekkel, kérdezzük, de Öcsödön emiatt nem kell izgulni, csődbe ment a "leprivatizált" téesz is.
A községházán a jegyző arról beszél, hogy "normálisan alakulnak a dolgok", pénz nincs, de ígértek, úgyhogy a maguk részéről optimisták, bíznak a katasztrófaelhárításiakban. A legsúlyosabb szituáció az egyik központi utcában, a Hunyadiban volt; végigmegyünk rajta, de ha nem mondanák, észre nem veszünk semmit. Keressük a markológépeket, hol dolgozhatnak, de beállt a péntek dél, ebédidő, jön a hétvége is. Öcsödön mintha ráérnének; végül is még egy éve sincs, hogy megjelent itt a belvíz.
Kondorosi szuperakciók
Kondoroson már ötödik éve küszködnek a vízzel, de a küszködés lassan győztes küzdelemmé alakul. A polgármester - az öcsödihez hasonlóan - itt is szabadságon van ugyan, de mint Paluska Zoltán, a belvíz elleni védelem vezetője elmagyarázta, a fagy előtt sokkal súlyosabb volt a helyzet, a fagy után pedig ismét súlyosabb lesz, mint most, úgyhogy a polgármester most tényleg pihenhet. Paluska térképeket hoz, mutogatja, miért és honnan jön a veszély: azt hitték, sikerült a belterületi belvízkérdést megoldani, de idén alattomosabb a víz, mert a külterületekről, Békéscsaba irányából árasztja el a falut. Pontosabban csak árasztaná: Paluska dzsipjén kivisz bennünket a tettek színhelyére, több hatalmas gép dolgozik, éppen útátvágnak, korábban pedig a vasúti sínek alatt is fúrtak egy áteresztőt, és szinte teljesen körbekerítették a nagyközséget a csatornarendszerrel. A falu egy vizesárokkal körbezárt erődre hasonlít, utcáin is grandiózus árokrendszer húzódik. A fiatal mérnök azt fejtegeti, hogy Kondoros szerencsés település, főleg, hogy most fideszes a polgármester, aki a korábbi szocialista vezetővel szemben "nem azt csinálja, hogy gumicsizmában ugrál a belvízben szimpátiaszavazatok után loholva", hanem ötből négy munkanapon Pesten lobbizik (most van is hol nekije). Ezért aztán itt már nem pénz, hanem idő kérdése a belterületi belvízkérdés megoldása, annak ellenére, hogy itt is harmadfokú a készültség.
Jó ilyet hallani Magyarországon.
Paluska Zoltán megkér minket, hogy differenciáltabban kezeljük a kérdést, legyünk objektívek, s ne dramatizáljuk fölöslegesen a helyzetet, majd jön a megszokott médiakritika: "Idejönnek a kereskedelmi tévék, beállítanak egy öregembert a félméteres belvízbe az összedőlt, amúgy meg húsz éve nem használt tyúkól mellé, aztán filmeznek. Hát azért Kondoroson nem ez a helyzet, öt éve dolgozunk, és megvan az eredménye."
Paluska persze nem takargatja a gondokat sem: a külterületeken, azaz a tanyákon mintegy ezer ember él, de a külterületi védekezésre ők maguk nem pályázhatnak. Az is kérdés, érdemes-e egy-egy hatszázezret érő tanyát egymillióból mentesíteni. Ahogyan a belterületen is részben szociális kérdés a védekezés: a gazdagabbak többet fordíthatnak saját házuk védelmére, a szegények viszont nem tudnak semmit sem tenni, ezért aztán rájuk dőlhet egyetlen tulajdonuk, a vályogház. Arra pedig egyelőre senki sem mer gondolni, mi lesz a jégolvadás után, mert a falu túléli ugyan a katasztrófát, de a jelenleg a termőföld húsz százalékát uraló víz ellep még negyvenszázaléknyit.
Kondoroson etnikai kérdés sincs. A kocsmában megtudtuk, hogy egy roma van, az is zenész. Egy üressé vált házba ide költözött volna ugyan egy vidéki roma család, de "hála a belvíznek, sikerült gyorsan lakhatatlanná nyilvánítani az épületet", és ugrott az adásvétel. A belvíznek lehet jó oldala is, nemdebár...?
Meghalni
sem szabad mindig
Megyünk tovább a közeli Kétsopronyig. A lakosság majd fele itt voltaképp nem is a faluban, hanem a tanyasoron lakik - per pillanat jégbe fagyva, amennyire az csak elképzelhető. Az biztos, hogy a kétsopronyi focipályát idén nem fogja kibérelni a Gázszer, legfeljebb egy hokicsapat, esetleg később a pólósok. A változatlanság kedvéért nem csupán az udvarok állnak jégben, hanem a temető is; csütörtök óta az ÁNTSZ nem engedélyezi Kétsopronyban a koporsós temetést: a jég feltörése és egy ásónyom után felbuggyan a víz. A falu jegyzőjétől, Surinné Szász Margittól megtudjuk, hogy a falu lakói nemcsak összetartóak, szorgalmasak, de e téren is példamutatóak, s mindenki tudja, itt most jó ideig sem nem szabad, sem nem célszerű meghalni, ha valaki a honi földben akar nyugodni. Persze a jégnek van áldásos hatása is: ha most nyár lenne, vélhetően nemcsak fertőzésveszély lenne, de fertőzés is. Az olvadásig legalább egy kis időt nyernek, dolgozik is vagy két kotrógép, az egyik mentési vezető pedig lakonikusan mondja, hogy "na ja, itt minden másképp van, itt nem orbánviktoros a polgármester, mint Kondoroson". Surinné elmagyarázza, hogy egy évben hárommillió jut fejlesztésre, de csak tavaly hétmilliót vitt el a belvíz elleni védekezés. ´k most pontosan ott állnak, ahol Kondoros négy-öt évvel ezelőtt: azaz sehol. Kellene vagy 150-200 millió, de abból az évi háromból nehezen fog elkészülni időben a belvízvédelmi rendszer. Pályázat persze van dögivel, és maguk sem kétlik, hogy kapnak majd segítséget, a jó szándékot érzékelik, éppen csak addigra elmegy a vonatuk, stílszerűbben: elúszik a hajójuk.
Itt karácsony este fordultak rosszra a dolgok, ez lélektanilag még inkább rontotta a helyzetet; mára már lenyugodtak a kedélyek, senki sem mutyizik a más kárára, mi több, maguk a lakosok vásárolják meg a "vizes nyelven" műtárgyaknak nevezett átereszeket: ez házanként hat-hétezerrel terheli meg a családi költségvetést. Az idegesség persze kézzel tapintható, múlt szerdán azért akadt ki egy testben egy lélekként az egész falu, mert valamelyik kereskedelmi tévén valamelyik vízgazdálkodási minisztériumi (pontosan már senki sem emlékszik a faluban) azt nyilatkozta, hogy az államnak olcsóbb katasztrófát menedzselni, mint kiépíteni egy országos belvízvédelmi rendszert.
Érdekes mondatok
Ennél furcsábbakat is mondanak a felelős politikusok. Először is a Földművelésügyi Minisztérium szerint múlt hét végén már több mint 316 ezer hektár volt víz alatt, viszont az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve Katona Kálmán vízügyi miniszter szerint csökkent az elöntött terület (254 ezer hektár). Tavaly 50 milliárd ment el ár- és belvízvédelemre, azt azonban Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője is elismerte, hogy nem a belvíz elleni védekezésre költöttek túlnyomórészt, hanem a károsultak megsegítésére, ami félig kidobott pénznek bizonyult. Ha minden igaz, készül egy tárcaközi terv a tavaszi olvadás okozta károk enyhítésére, a poén viszont éppen az, hogy nem kárenyhíteni kellene, hanem megelőzni. Ugyanakkor Katona Kálmán pénteken kijelentette: "Pénzhiány miatt sehol sem állhat meg a védekezés, de az állampolgároknak is részt kell venniük a veszély elhárításában, úgy, hogy legalább a saját portájuk víztelenítéséről gondoskodnak."
E mondattól bizonyára hanyatt esett volna az a két kétsopronyi gazda, akiknek a háza végénél úgy hat-hét hektáros jégmező kezdődik, enyhén lejtve a két épület felé. Egy szivattyú megállás nélkül működik, de az eredmény alig látszik. Félő, hogy olvadáskor egyszerűen a házakba zúdul a víz, az egyik méternyi mély pincéje már így is rég abban áll. Noha a miniszteri ukáznak engedelmeskedve mást sem csinálnak, mint saját portájuk víztelenítéséről igyekeznek gondoskodni, a határból beömlő tengernyi vízzel egymaguk képtelenek megküzdeni, hiszen a probléma lényege Békésben most éppen az, hogy nem alulról jön csak a víz, hanem minden irányból.
Mert a belvíz ilyen.
Szerbhorváth György
