Nyakig a jövőben: Az MSZP jubileumi kongresszusa

  • Szerbhorváth György
  • 1999. október 13.

Belpol

Meglehet, a küldöttek a IV. Erotika Kiállításra siettek, ott legalább reménykedni lehetett az izgalomban. E sorok írójának is érdekesebb volt interjút készíteni az egyik üde magyar pornósztárral, mint elcsevegni Horn Gyulával, aki lapunk ama kérdésére, hogy vajh´ miért nem szólalt fel a kongresszuson, úgy válaszolt, hogy Kovács elnök nyitóbeszéde után rohant Siófokra kampányolni, mert a Fidesz igencsak belehúzott a mocskolódásba.

Ebből ugyan nem következik egyenesen, hogy egy időközi választás többet számít, mint egy időközi kongresszus, de az utóbbi lagymatagsága már erre utal: a csütörtök esti táncos-zenés mulatozás után, pénteken kongresszált a párt, oly sebesen, hogy szombatra már semmi sem maradt, noha kétnaposra tervezték az összejövetelt.

Új program egyelőre nincs, Vitányi Iván szerint nem is kell elsietni a dolgot. Ez a nem sietős hozzáállás, mondhatni, az egész pártot eluralta, sietni egyedül a büfé felé siettek a küldöttek, ahol szociális érzékenységtől fűtve, háromszázért csapolták a sört. Kérdés persze, miért jó az egy pártnak, ha bejelenti, hogy új programja lesz majd valamikor, addig meg a régi szerint nem csinál semmit. Az MSZP-ben, ha másra nincs is, erre van válasz: azért jó így, mert a Fidesz úgyis annyi baromságot csinál, hogy program nélkül is biztos a siker. Ennek fényében Kovács elnök úr meg a többiek java is a Fidesz-kritikában vélte megtalálni az MSZP új ideológiai talapzatát. A programírás amúgy is gyermekcipőben jár még: információink szerint a múlt szombati értekezleten az egyik budapesti elem azzal állt elő, hogy a programban a szegénység szóval nem kell többé babrálni, mert mindenki egyre jobban él e honban. Amire egy szabolcsi ember úgy reagált, hogy megkérdezte a budapestitől: vajon melyik országban él ön?

Mindenki mondhasson hülyeséget végre!

Hasonlóan bolondos módon zajlik a fiatalítás és az erkölcsi tisztulás is. A prímet javarészt még mindig azok viszik, akik elvesztették a tavalyi választásokat. De hogy viszik?! Nagy Sándor egy baloldali párt kongresszusán Churchillt idézte (vér, verejték stb.), Szekeres Imre pedig a szövetségi politikát kavarta meg: szerinte a pártnak egyedül kell megnyernie a választásokat, ámde példaként lebegjen az MSZP szeme előtt az olasz minta is, ahol nyitás történt a ballib meg a zöldek irányába.

Semmitmondásban és demagógiában is éles volt a küzdelem. "Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat!" - kiáltott fel valaki, de Molnár Gyula alelnök mindenkit überolt: "Engem a jövő azért érdekel, mert életem hátralévő részét ebben szeretném eltölteni." Amire a szakértők egy része kivonulással reagált, a párt egyik vezetője pedig - névtelenséget kérve - úgy kommentálta a molnári víziót, hogy az MSZP demokratikus párt, így a küldötteknek hülyeséget is szabad mondaniok.

Vendégből amúgy elég nagy volt a hiány, a legerősebb vendégfrakció a humoristáké volt (alant majd kiderül, nem véletlenül). Egyes hírek szerint a szervezők nagy energiát fektettek Schröder, Blair és Jospen idecsalogatására, de influenzára hivatkozva mindnyájan lemondták a testvérpárt meghívását. Az egyik vendég viszont biztosan nagy ember lehetett, mert maga az elnök szinkrontolmácsolt neki (eme ténykedése osztatlan sikert is aratott) -, később kiderült, hogy az EU-parlament szoci frakcióvezetőjének tolmácsa volt Kovács.

Egy új csoportosulás, az Új Horizont nevezetű tagozat megpróbált látványosan fellépni - küldötteik szépen megkomponálták magukat. Egyik vezetőjük, Gurmai Zita ugyan tagadta, hogy fideszesíteni akarnák a pártmunkát, azt viszont nem, hogy technokraták lennének, akik a PR-t is használni óhajtják. Az új csoport magasan kvalifikált fiatalokból áll, és mint Gurmai elmondta, nem éppen úgy akarnak dolgozni, mint az Ifjúszocialisták vagy a Fiatal Baloldal. A fiatal középosztály imidzsét magukra öltő horizontosoktól tehát várhat valamit az, aki az MSZP-től vár valamit. A kongresszuson ugyanis csak nagy általánosságban beszéltek korunk problémáiról; az emberjogi, de különösen a cigányság problémáitól menekültek. Orsós István, az egyesek szerint nem is létező cigány tagozat elnöke, aki vendégként vett részt a kongresszuson, lapunknak úgy fogalmazott, hogy az MSZP-ben - ahogyan a társadalomban is - felerősödtek a szoftrasszista tendenciák, néhány alapszervezet a MIÉP-pel egyenlő, a kongresszusnak pedig nemhogy cigány küldöttje nem volt most, de még díszcigánya sem.

Persze dolgoztak is a fiúk, meghozták az új alapszabályt. Hogy a pártigazgatói meg a politikai elnökhelyettes tisztségének bevezetése mit hoz a konyhára, a jövő titka, ahogyan az is, hogy a fiatalok bevonása miatt felállított kvótarendszer is: noha a négyezer új tag hetven százaléka fiatal, a tagságból éppen azok hiányoznak, akik vállukon cipelhetnék a pártot, azaz a középgeneráció. Nagy dérrel-dúrral bealapszabályozták a szigorú etikai követelményeket, a normaszegés erőteljes szankcionálását is, ám ez inkább tűnik a közvélemény számára tett gesztusnak, mintsem a tagság etikai megtisztítását célul kitűző tendenciának. Morálfilozófiai kérdésekkel különben sem foglalkoztak sokat a küldöttek, a párt új arculatának lényegét pedig Lendvai Ildikó fogalmazta meg a Friderikusz Szubjektívban: szerinte az MSZP abban (is) különbözik a többi párttól, hogy a szocialistáknak van humoruk, és szellemesek.

Szerbhorváth György

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.