Nyakig a jövőben: Az MSZP jubileumi kongresszusa

  • Szerbhorváth György
  • 1999. október 13.

Belpol

Meglehet, a küldöttek a IV. Erotika Kiállításra siettek, ott legalább reménykedni lehetett az izgalomban. E sorok írójának is érdekesebb volt interjút készíteni az egyik üde magyar pornósztárral, mint elcsevegni Horn Gyulával, aki lapunk ama kérdésére, hogy vajh´ miért nem szólalt fel a kongresszuson, úgy válaszolt, hogy Kovács elnök nyitóbeszéde után rohant Siófokra kampányolni, mert a Fidesz igencsak belehúzott a mocskolódásba.

Ebből ugyan nem következik egyenesen, hogy egy időközi választás többet számít, mint egy időközi kongresszus, de az utóbbi lagymatagsága már erre utal: a csütörtök esti táncos-zenés mulatozás után, pénteken kongresszált a párt, oly sebesen, hogy szombatra már semmi sem maradt, noha kétnaposra tervezték az összejövetelt.

Új program egyelőre nincs, Vitányi Iván szerint nem is kell elsietni a dolgot. Ez a nem sietős hozzáállás, mondhatni, az egész pártot eluralta, sietni egyedül a büfé felé siettek a küldöttek, ahol szociális érzékenységtől fűtve, háromszázért csapolták a sört. Kérdés persze, miért jó az egy pártnak, ha bejelenti, hogy új programja lesz majd valamikor, addig meg a régi szerint nem csinál semmit. Az MSZP-ben, ha másra nincs is, erre van válasz: azért jó így, mert a Fidesz úgyis annyi baromságot csinál, hogy program nélkül is biztos a siker. Ennek fényében Kovács elnök úr meg a többiek java is a Fidesz-kritikában vélte megtalálni az MSZP új ideológiai talapzatát. A programírás amúgy is gyermekcipőben jár még: információink szerint a múlt szombati értekezleten az egyik budapesti elem azzal állt elő, hogy a programban a szegénység szóval nem kell többé babrálni, mert mindenki egyre jobban él e honban. Amire egy szabolcsi ember úgy reagált, hogy megkérdezte a budapestitől: vajon melyik országban él ön?

Mindenki mondhasson hülyeséget végre!

Hasonlóan bolondos módon zajlik a fiatalítás és az erkölcsi tisztulás is. A prímet javarészt még mindig azok viszik, akik elvesztették a tavalyi választásokat. De hogy viszik?! Nagy Sándor egy baloldali párt kongresszusán Churchillt idézte (vér, verejték stb.), Szekeres Imre pedig a szövetségi politikát kavarta meg: szerinte a pártnak egyedül kell megnyernie a választásokat, ámde példaként lebegjen az MSZP szeme előtt az olasz minta is, ahol nyitás történt a ballib meg a zöldek irányába.

Semmitmondásban és demagógiában is éles volt a küzdelem. "Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat!" - kiáltott fel valaki, de Molnár Gyula alelnök mindenkit überolt: "Engem a jövő azért érdekel, mert életem hátralévő részét ebben szeretném eltölteni." Amire a szakértők egy része kivonulással reagált, a párt egyik vezetője pedig - névtelenséget kérve - úgy kommentálta a molnári víziót, hogy az MSZP demokratikus párt, így a küldötteknek hülyeséget is szabad mondaniok.

Vendégből amúgy elég nagy volt a hiány, a legerősebb vendégfrakció a humoristáké volt (alant majd kiderül, nem véletlenül). Egyes hírek szerint a szervezők nagy energiát fektettek Schröder, Blair és Jospen idecsalogatására, de influenzára hivatkozva mindnyájan lemondták a testvérpárt meghívását. Az egyik vendég viszont biztosan nagy ember lehetett, mert maga az elnök szinkrontolmácsolt neki (eme ténykedése osztatlan sikert is aratott) -, később kiderült, hogy az EU-parlament szoci frakcióvezetőjének tolmácsa volt Kovács.

Egy új csoportosulás, az Új Horizont nevezetű tagozat megpróbált látványosan fellépni - küldötteik szépen megkomponálták magukat. Egyik vezetőjük, Gurmai Zita ugyan tagadta, hogy fideszesíteni akarnák a pártmunkát, azt viszont nem, hogy technokraták lennének, akik a PR-t is használni óhajtják. Az új csoport magasan kvalifikált fiatalokból áll, és mint Gurmai elmondta, nem éppen úgy akarnak dolgozni, mint az Ifjúszocialisták vagy a Fiatal Baloldal. A fiatal középosztály imidzsét magukra öltő horizontosoktól tehát várhat valamit az, aki az MSZP-től vár valamit. A kongresszuson ugyanis csak nagy általánosságban beszéltek korunk problémáiról; az emberjogi, de különösen a cigányság problémáitól menekültek. Orsós István, az egyesek szerint nem is létező cigány tagozat elnöke, aki vendégként vett részt a kongresszuson, lapunknak úgy fogalmazott, hogy az MSZP-ben - ahogyan a társadalomban is - felerősödtek a szoftrasszista tendenciák, néhány alapszervezet a MIÉP-pel egyenlő, a kongresszusnak pedig nemhogy cigány küldöttje nem volt most, de még díszcigánya sem.

Persze dolgoztak is a fiúk, meghozták az új alapszabályt. Hogy a pártigazgatói meg a politikai elnökhelyettes tisztségének bevezetése mit hoz a konyhára, a jövő titka, ahogyan az is, hogy a fiatalok bevonása miatt felállított kvótarendszer is: noha a négyezer új tag hetven százaléka fiatal, a tagságból éppen azok hiányoznak, akik vállukon cipelhetnék a pártot, azaz a középgeneráció. Nagy dérrel-dúrral bealapszabályozták a szigorú etikai követelményeket, a normaszegés erőteljes szankcionálását is, ám ez inkább tűnik a közvélemény számára tett gesztusnak, mintsem a tagság etikai megtisztítását célul kitűző tendenciának. Morálfilozófiai kérdésekkel különben sem foglalkoztak sokat a küldöttek, a párt új arculatának lényegét pedig Lendvai Ildikó fogalmazta meg a Friderikusz Szubjektívban: szerinte az MSZP abban (is) különbözik a többi párttól, hogy a szocialistáknak van humoruk, és szellemesek.

Szerbhorváth György

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.