Apám végül bejutott a százhúsz tagú vajdasági szkupstinába, ettől azonban sem a tartomány, sem családunk pozíciója nemigen változott meg.
A magyar politikai elit és a sajtó egy része mostanában unos-untalan azon meditál, hogy a Vajdaságnak vissza kell kapnia azokat a jogokat, amelyeket az 1974-es jugoszláv alkotmány betűje szerint élvezett. Abban még mindenki egyetért, hogy a Vajdaság 1974-ig - az "autonómia" kiszélesítéséig - nem volt több, mint ami 1988 óta (a kiszélesített autonómia eltörlésééig), azt azonban mindenki elfelejti, hogy a két évszám közötti, aranykornak tekintett időszak a vajdasági magyarság számára csupán az anyagi előrehaladás területén hozott jót (és azt is csak úgy 1979-ig). Ugyanis éppen ebben az időszakban kezdett el rohamosan csökkenni e kisebbség száma részben az asszimiláció, részben a természetes fogyás okán. Abban pedig a vajdasági magyar demográfusok mind megegyeznek, hogy az asszimiláció felerősödése egyenesen köthető az új alkotmány és a nyomában kialakult új jogrendszer, ezen belül a középiskolai rendszer megreformálásához, melynek következményeképp egyre kevesebben tanultak anyanyelvükön a "testvériség-egység" és a "nacionalista kilengések elleni forradalmi harc" jegyében. Azt meg végképp nem emlegetik mostanság, hogy ez idő tájt a Vajdaságot is a kommunisták uralták, noch dazu az ottani magyar kommunisták is. Nem sokat számított tehát, hogy az alkotmány mit írt, miféle jogokat biztosított a kisebbségeknek, hiszen minden a központi bizottságokban dőlt el (esetünkben a jugoszláv szövetségi, a szerbiai és a vajdasági kommunista szövetség kb-iban). Magyar részről például Major Nándor volt az az autonomista politikus, akit egyesek most hősnek láttatnak azért, mert őt is Milosevic rúgatta ki 1988-ban, miközben az ő nevéhez fűződik példának okáért az Új Symposion szerkesztőségének szétverése 1983-ban, s így a fiatal értelmiség lefejezése is. ´ most a VMSZ szakértői csoportjának, az ún. Bölcsek Tanácsának a tagja.
Aranykor, még mit nem
Aki ezen időszakot szeretné viszontlátni, sok minden mást is, illetve főleg mást sír vissza, mint amire gondol. A vajdasági autonómia támogatottsága a tartományon belül is csekély. A már említett utolsó tartományi választásokon Milosevic emberei nyertek. Itt még csalniuk sem kellett, mint a többi szinten, igaz, a választási rendszert előtte furcsamód átszabták: az egyéni választókerületes szavazás második fordulójába ugyanis három jelölt juthatott. Ekkor már az egyszerű többség is elég volt a győzelemhez, és ez egyértelműen a Szerb Szocialista Pártnak (SPS) kedvezett. A szocialisták a szavazatok 23 százalékával a 120-ból 74 helyet szereztek meg, az ellenzéki Együtt koalíció (Zajedno) 16-ot, a VMSZ 13-at, Seseljék (Szerb Radikális Párt, SRS) hetet, az autonomista Vajdaság Koalíció pedig hatot. Bár egy akkori közvélemény-kutatás szerint a vajdaságiak 60 százaléka támogatná Vajdaság nagyobb autonómiáját, a szavazási preferenciákat ez a kérdés nem befolyásolta. A Vajdaság Koalíció ráadásul fel is bomlott azóta: a Népi Parasztpárt (NSS) vezére, Dragan Veselinov Milosevicék közreműködésével kirúgatta koalíciós partnereinek képviselőit a szerb szkupstinából, és saját embereit ültette az ő helyükre.
Mivel a szkupstina jelenlegi hatásköre körülbelül egy német vadásztársaságéval vetekszik, több szót nem is érdemes rá pazarolni, a szocik sima győzelme csupán azért volt érdekes, hogy a politológusok kimutathassák, hogy a választópolgár nem ezen, hanem a köztársasági és az önkormányzati szinten mérlegelt: 1996-ban azért alakulhatott oly sok ellenzéki önkormányzat, mert a polgár a helyi kiskirályokat tette felelőssé a rossz gazdasági helyzetért, nem pedig Milosevicet.
Vannak persze igazi autonomisták a Vajdaságban - de nem elsősorban a magyarok között. A legjelentősebb erő közöttük a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, vezetőjét, az autoriter Nenad Canakot azonban még a független értelmiség is bohócnak tartja, aki elképesztő ötleteivel éppenséggel Milosevic malmára hajtja a vizet. Az olyan szlogenjei, mint "Vajdaság köztársaság!" (a koncepció tehát nem a kisgazda Lányitól származik), sokak szerint csak arra jók, hogy Milosevic ijesztgethessen velük: lám, nemcsak Kosovót, de még a Vajdaságot is ki akarják szakítani Szerbiából.
A kicsi sem szebb
A magyarok szempontjából is úgyszólván közömbös lenne, hogy Vajdaság autonóm-e, avagy sem. Az esetlegesen önálló, illetve széles hatáskörrel rendelkező tartományt úgyis az erős szavazói bázissal bíró vajdasági milosevicista és seseljista erők vezetnék. A magyarok aránya nem haladja meg a 15 százalékot, ráadásul ha egyszer rendeződik az ide menekült szerbek státusa (nem hivatalosan mintegy félmillió emberről van szó), a Vajdaság a "legszerbebb vidékké" válhat. A hat vajdasági magyar párt (ebből hármat rögtön felejtsünk is el, egyenként úgy kétezer ember szavazott rájuk legutóbb) között politikai-ideológiai különbség a Vajdaság autonómiája ügyében nincs, igazából a tökükbe sincs a dolog, csupán illendőségből szokták ezt is felhozni, hogy igen, kell. A ma két legerősebb párt, a Kasza-féle VMSZ (melyhez most odaszövetkezett a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is) és az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) között a különbség autonómiaügyben csupán annyi - mivel alapvetően a magyar közpénzek feletti redisztribúció joga miatt vesztek össze 1994-ben -, hogy Kaszáék a magyar többségű önkormányzatokat (Szabadka, Topolya, Kishegyes, Kanizsa, Zenta, Ada, Csóka) szeretnék autonóm vidékként látni, annál is inkább, mert itt vannak hatalmon. Az idő előrehaladtával és a demográfiai mutatók megváltozásával azonban alighanem ugrani fog már eddig is részleges országlásuk Szabadka, Topolya, Kishegyes településeken; marad Kanizsa és Zenta. Az amúgy "legmagyarabb" Adán eddig is függetlennek álcázott baloldaliak voltak-vannak hatalmon, ahogyan Csókán is. Bármiféle magyar terület "kiszakítása", autonóm régió kialakítása tehát bajosan képzelhető el. A magyar sajtó (és Csurka is) még mindig 1991-es adatok alapján rajzolgatja a térképeket, aminek sok értelme természetesen már nincs. Ágostonék éppen emiatt - és mert az ő bázisuk inkább a szórványmagyarság körében van - szorgalmazzák a perszonális autonómia koncepcióját, ami azt jelentené, hogy a magyarok egy virtuális területet kapnak, ahol az általuk választott vezetőség irányítja a kultúra, a tömegtájékoztatás és a tanügy szféráját. A legújabb hírek szerint a VMSZ és a VMDP kiegyezett valamiben, ami valóságos csoda lenne. A legeslegújabb hírek szerint viszont a kiegyezés csak Martonyi fejében született meg, az érintettek nem tudnak a dologról.
A Vajdaság tartományi státusáért tehát nem érdemes sírni. Önmagában szinte semmit nem oldana meg az, ha a tartomány visszakapná régi kompetenciáit. A Vajdaságban pont akkor lesz jó, mint amikor Szerbia más vidékein. Ha demokrácia lesz Jugoszláviában.
Szerbhorváth György
