A múlt héten sem újult meg az MSZP: Ifjú könyökök

  • Szerbhorváth György
  • 1999. július 15.

Belpol

Molnár Gyula támadásba lendült az MSZP múlt szerdai elnökségi ülésén: az alelnök a párt új arculatáról szóló "tanulmány" eredményeire hivatkozva, fideszesítené a pártot. Szerinte háttérbe kellene húzódniuk mindazoknak, akiknek a politikai élete nem a rendszerváltással kezdődött.
Molnár Gyula támadásba lendült az MSZP múlt szerdai elnökségi ülésén: az alelnök a párt új arculatáról szóló "tanulmány" eredményeire hivatkozva, fideszesítené a pártot. Szerinte háttérbe kellene húzódniuk mindazoknak, akiknek a politikai élete nem a rendszerváltással kezdődött.

Molnár Gyula akciójának terve információink szerint nem a molnári főben fogant meg: a csapást az őt futtató lobby, tételesen az egykori KISZ-esek ötölték ki. Maga Molnár is KISZ-titkár volt az áldott jó időkben, újabban viszont nem keveredett semmiféle botrányba, nem privatizálta magának a KISZ-vagyon egy részét - ellentétben az őt nyomató ex-KISZ-es újgazdagokkal, akik nagyon is jól tudják, hogy ők maguk könnyen visszaélésekkel vádolhatók, adott esetben leleplezhetők és háttérbe szoríthatók. Ezért kellett baleknak a hű fegyvertárs, akit a jelentős gazdasági erővel rendelkező egykori mozgalmi harcostársak most előretolnak - aztán ha Molnár bukik, hát bukjon, semmi gáz.

Fiatalság, bolondság

Molnár Gyuláék mégis rájöttek valamire: arra, hogy a szocialista pártból pártot kéne csinálni. E célt szolgálná az, hogy terveik szerint csak egy csapatnyi - uszkve tíz-tizenöt - ember jelenhetne meg a nyilvánosság előtt, nem nyilatkozhatna összevissza mindenki. Szemük előtt a Fidesz PR-munkája lebegett, s így rögtön PR-csapatot is gönnoltak volna maguknak (ami persze maga is MSZP-sekből állna, még szép). A szerzők éppen csak a legfontosabb dolgot keverték össze: a tanulmány szerint a PR-csapat jelölné ki a jól fésült, egész gondolatokat kimondani tudók körét, míg a Fideszben ez pont fordítva van, ott a nyilatkozni jogosultak köréhez szabták a PR-koncepciót.

Molnárék szerint tarthatatlan a jelenlegi helyzet, amikor a vagy kétezer tagozatból, lobbycsoportból, szakszervezeti miegymásból és a szokásos pártszintekből áll össze a "párt", amely széttagoltsága miatt képtelen normálisan működni. A rebellis erők a Kovács-féle pártvezetés egy másik érzékeny pontjára is rátapintottak, amikor a sajtóval való erősebb kapcsolatépítést szorgalmazták. Egyes kimutatások megerősítik abbéli hitüket, hogy a párt kommunikációs stratégiáját át kell formálni, mert az MSZP igencsak kiszorult a médiából: amíg parlamenti részaránya 35 százalékos, addig médiamegjelenése csak 17-21 százalékos (miközben a MIÉP-et leszámítva az összes többi párt parlamenti részarányánál nagyobb ez az arány, azaz mindenki az MSZP-től lopkodja el a médiát).

A másik okostóninak Tóbiás Józsefet, a BIT elnökét szemelték ki a titokzatos píárosok, kissé korán, olybá tűnik, hiszen Tóbiás ideológiai felkészültsége igen huzatos: szerinte az a baloldali pártok előnye, hogy nemcsak a fülbevalósok, de a népnemzetiek is beleférnek. Ilyen magvas gondolatok után nem csoda, hogy az MSZP-t jelenleg kézben tartó ún. "kilencek" (Kovács, Horn, Kósáné, Földes, Nagy Sándor és még négyen) számára nem jelentett különösebb problémát visszaverni azok támadásait, akik most gyökeres fiatalítást és megújulást szorgalmaznak. Mert ha a kilenceknek nagy jövőjük nincs is, tapasztalatuk és némi politikai tudásuk mégis van, legalábbis a KISZ-esek és BIT-esek totális műveletlenségéhez mérten.

Túlzás tehát azt állítani, hogy "belvillongás" folyna a párt elnökségében (Magyar Hírlap), vagy a "személyi érdekellentétek" okoztak volna nagy vihart (Napi Mao). Egyedül az állapítható meg biztosan, hogy a párt arctalan, és ezt a kilencek is tudják - ahogyan azt is, hogy egy igazán jó arcot úgysem tudnak hirtelenjében találni, per pillanat csakis csapatban erősek. Mondani viszont ők sem tudnak semmit, ennek köszönhető, hogy a múlt heti elnökségi ülés egyszerűen elnapolta a vitát egészen a jövő év őszére összehívott tisztújító kongresszusig. Az elnapolás ténye jelzi, hogy az "öregek" kezükben tartják a dolgokat, de azt is, hogy tényleg megöregedtek, és az MSZP-fiatalok iránti averziójuknál már csak a jobboldal iránti utálatuk nagyobb.

Bessz az ötletbörzén

A megújulásra viszont alighanem szükség lenne, a párt nincs valami jó formában. Azt maguk is sejtik, hogy népszerűségük megugrása a közlekedőedények elvén alapszik - nem abszolút támogatottságuk nőtt meg, hanem a jobboldalé csökkent, s még jele sincs annak, hogy az egykori Fidesz- és egyéb szavazók a bizonytalanok, vagy a nem szavazók táborából nagy mennyiségben a Maszophoz vándorolnának.

Az ideológiai és egyéb "megújulás" jelenleg még szó szerint röhejes módon folyik: a június 19-i, workshopokkal tarkított MSZP 2000 konferenciát (vagy mit) a Nádas, Boncz, Farkasházy vezette humoristatagozat zárta Jugoszlávia NATO-bombázásával kapcsolatos viccekkel. Az elődpártok még komoly szakelemekkel bírtak: Mónus Illés, Kunfi Zsigmond, de még Aczél György és Révai József is komoly műveltséggel és politikai ismeretekkel bíró (állam)férfiaknak tűnnek a jelenlegi szoci "ideológusokhoz" képest. A párt szellemi életét ma a nyolcvanas évek elejének megyei agitprop-osztályain feltűnt csillagok és a budapesti zsurnál-értelmiségiek kreálják. Nincs, aki okosakat mondjon (a komolyan vehető magyar politikai gondolkodók közül egyesegyedül Tamás Gáspár Miklós rendelkezik valaminő elképzeléssel a magyarországi szocialista, szociáldemokrata politikai és szellemi mozgalom előtt álló enigmákról), az MSZP körüli értelmiség paradigmatikus figurájának leginkább a már említett Farkasházy Tivadar, a szoftrasszista rádiókabaré (lásd az ORTT vonatkozó határozatát) felelős szerkesztője tekinthető. Mellette a magyar baloldali gondolat olyan héroszai is meg-megjelennek a párt megújulási értelmiségi dzsemborijain, mint G. György médiaproducer (már ahogyan neve a lehallgatási botrányban szerepelt) vagy Markos György kisebbségi szakértő és emberjogi aktivista.

Az MSZP, mit szépítsük, még mindig a rendszerváltáskor összeszedett betegségeivel nyomja az ágyat. A pártelit ma is acetonos szájízzel ébred, ha a "létező szocializmusról", Kádárról és az általa fémjelzett korszakról van szó. Terhes örökségnek tekintik, frusztráltak tőle, bűntudatuk van kommunista múltjuk miatt, pedig az egyik nagy poén az, hogy amíg ők szégyellik magukat emiatt, szavazóbázisuk másként gondolja: a HVG-ben publikált friss Medián-vizsgálat szerint a megkérdezettek bő negyven százaléka Kádár Jánost századunk három legnagyobb politikusa között tartja számon (utána jön Antall József és Horn Gyula huszon-egypár százalékkal), és legtöbben éppen a hetvenes éveket tartják a boldog aranykornak. Ergo ha merné, az MSZP akár a kádárista szocializmus iránti nosztalgiát is meglovagolhatná. Ennek ugyan mi nem nagyon örülnénk, de hát annak sem örültünk, amikor az MDF nyúlt vissza a Horthy-érához, a Fidesz pedig minden marhasághoz, amit jónak lát céljai eléréséhez.

Szerbhorváth György

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.