Csoóri e levéllel leginkább a saját maga által adott értékelés helytállóságát bizonyította be, melyet a Magyar Nemzetben tett közzé május végén: "A Világszövetség két év óta nem előre s nem is a magasba, hanem a saját mélypontja felé rohant. Összezsugorodott, kicsinyes univerzummá vált." Az, hogy most a fociba is beleszólt, teljes mértékben alátámasztja az MVSZ nyugati magyarjainak véleményét, miszerint az MVSZ nem azzal foglalkozik, amivel kellene.
Hanem akkor mivel, adódhat a kérdés.
A magyarok összefogdosása
A tavaly hatvanéves jubileumát ünneplő szervezet megalakításának ötlete 1929-ben, a Magyarok I. Világkongresszusa után merült fel, a bébi kihordása vagy egy évtizedig tartott. A cél ekkor még világos volt: összefogni a világ összmagyarságát és népszerűsíteni Magyarországot (ami akkor Horthy fehér lovával volt azonos). A második világháború után újjászervezték az MVSZ-t, ami az ezt követő években alapvetően propagandaszervként működött: a nyugati magyarokat agitálta a szovjet eszmék helyességéről. Később, 1957 és 1963 között az emigránsok visszacsalogatásával foglalkozott, még később az emigrációs elit megosztásával. Az MVSZ-t 1989 és 1992 között szervezték újjá, elvileg mint pártsemleges szervezetet. Gyakorlatilag meg nem, hiszen Tőkés László tiszteletbeli elnök a tavalyi magyarországi választások előtt kijelentette, hogy "nemzeti-keresztény értékek mentén" támogatnak pártokat. Minthogy Tőkés és a Fidesz - MPP kapcsolata az utóbbi időben igencsak megromlott, más nem juthat eszünkbe, mint hogy az MVSZ leginkább a szélsőjobboldalt támogatja. E szalonképtelen politikai erők támogatása pedig mi mást is hozhatott magával, mint hogy az MVSZ, illetve egyes vezetői szalonképtelenekké váltak a "polgári" jobboldalon is.
Az MVSZ alapvető feladatának a magyarság összefogását tartja. Mivel 53 államban 1100 tagszervezete van, az általuk elfogadott határozatokat tizenötmillió magyar véleményeként szokásuk prezentálni. Lelkük rajta. A szervezet a három régió (anyaország, Kárpát-medence, Nyugat) autonóm szövetségének konföderációjaként épül fel. Nemrégiben azt követelték, hogy a parlament hozzon a MVSZ-ről külön törvényt (mint az Akadémiáról), s ez híven jelzi az MVSZ megalomániáját. Hétéves működésének krónikása ugyanakkor folyamatos pénzügyi botrányokba fut bele: az Állami Számvevőszék már 1993-ban súlyos szabálytalanságokat állapított meg az ügyvitelben, botrány tört ki 1995-ben, amikor MVSZ-pénzeket vállalkozásokba pumpáltak át, a székház körüli tranzakciókkal is baj volt, folyamatos a hatásköri vita, arról nem is szólva, hogy Csoóri és mások nyilatkozatai sorozatos közéleti botrányokat okoztak. Ennek eredményeként egyre többen hagyták ott az MVSZ-t, főleg ideológiai okokból, és mert az egyre inkább jobbra sodródó szervezetben az antidemokratizmus uralkodott el. Emiatt sokan magát az elnököt, Csoóri Sándort teszik felelőssé, aki 1996 őszén kijelentette, hogy az MVSZ-t azért nem lehet demokratikusan működtetni, mert "soraiban a Moszadtól a Securitate képviselőjéig mindenki ott van".
És már el is érkeztünk a zsidózásig.
Kettős jegyzőkönyvvitel
Az idei áprilisi közgyűlésen ugyanis már nem csupán a Moszaddal maszatolt a küldöttek egy része.
A közgyűlésre minden régió száz küldöttet delegálhat, ami az erőviszonyok ismeretében azt jelenti, hogy Csoóri biztos többségre számíthat: az anyaországiak szinte teljesen, míg a Kárpát-medenceiek körülbelül háromnegyede bármikor rá szavaz. A nyugatiak meg ellene, szinte egységesen. E frontvonalak olyannyira megmerevedtek, hogy az MVSZ teljesen megbénult. Pedig olyan kiemelten közhasznú szervezetről van szó (illetve csak lesz: ez ügyben a Fővárosi Bíróság noszogatja őket, hogy legalább egy rendes alapszabályzatot nyögjenek már ki), amely a költségvetéstől igencsak szép summát tudhat a magáénak: 1992 óta nagyjából évi kétszázmillió forintot, idénre körülbelül 190-et. Összehasonlításképpen: más civil szervezetek maximum hárommilliót kaphatnak egy évre.
Ennyiért már tényleg megéri zsidózni.
Habár az MVSZ-esek egymásnak ellentmondó véleményeket tettek közzé a sajtóban, jó eséllyel jelenthetjük ki, hogy az áprilisi közgyűlésen volt zsidózás, Soros-karvalyozás és mennyetekhazázás. Noha többen nem emlékeznek semmi ilyesmire (Csoóri sem), és egyesek szerint a jegyzőkönyvben sincs utalás erre, a két hete megismételt küldöttgyűlésen maga Emődi Csaba, az argentínai küldött (és a nyugati régió jegyzőkönyv-hitelesítője) olvasta fel a jegyzőkönyvből az inkriminált passzust. A dokumentumba sajnos a MaNcs stábja sem nyert betekintést: a szöveget állítólag Patrubány Miklós gondozza, ő pedig soha nincs ott, ahol mi gondoljuk, hogy van. Ez speciel pontosan megfelel az MVSZ-ben a demokratikus működésről alkotott elképzeléseknek - ezek egyik alapjellemzője, hogy valaki vagy elérhetetlen, vagy nem nyilatkozik. Így aztán már az is kérdésessé vált, létezik-e Emődi úr. Az adatvédelmi törvény betűje szerint elvileg az MVSZ munkája s így a jegyzőkönyv is nyilvános, mivel közhasznú társaságról van szó, mely közfeladatokat lát el, de ez az érv különösebben nem hatotta meg az MVSZ munkatársait, szerintük különben sem érdekes a dolog, mivel zsidózás nem volt, legalábbis az MVSZ ezen része szerint, tehát logikus, hogy oknyomozásunk holtvágányra futott. E holtvágány lerakásához maguk is hozzájárultak, mivel cseles módon nem jutottunk el a vezetőség más fontos tagjaihoz.
A május végi megismételt küldöttgyűlésen Balog László küldött mindenesetre leszögezte, hogy Gidai Erzsébet MIÉP-es országgyűlési képviselő - aki édesanyja betegsége miatt nem lehetett jelen - azt üzeni: vállalja, amit mondott, sőt a parlamentben is el fogja mondani. Papp László, a nyugati régiós alelnök kérdésünkre elmondta, hogy ettől függetlenül az MVSZ-ben a hasonló kilengések nem jellemzik a többséget, és persze nem is hivatalos álláspontról van szó. ´ maga azért nem hallotta e csúnya dolgokat, mert éppen nem volt a teremben.
Jó válasz.
A nyugatiak alkonya
Mindazonáltal a nyugati régió küldötteinek igen rosszul áll a szénája. Az áprilisi küldöttgyűlés ugyanis amiatt szakadt meg, mert e régió küldöttei kifogásolták: a küldöttgyűlés napján kapták meg a megvitatandó anyagokat (így a költségvetési tervezetet is), érdemben tehát nem tudnak hozzászólni semmihez. Az elnököt tették felelőssé amiatt, hogy ezúttal is megszegték az alapszabályt, amely kimondja, hogy ezeket az anyagokat hat héttel korábban el kell juttatni a küldöttekhez. Az alapszabály-értelmező bizottság (lám, ilyenük is van) nyomban összeült, és megállapította, hogy csak a meghívókat kell hat héttel korábban postázni. A nyugatiak ekkor vonultak ki az ülésről. Noha többen kérték Csoórit, tegyen már valamit, a költő kijelentette: "Ezekkel én nem állok szóba!" A hangulat ekkor hágott a tetőfokára: a nyugatiak ekkor lettek lezsidózva, "nem is kelletek, menjetek haza" felkiáltások közepette ekkor indultak el hazafelé. A megismételt közgyűlésen aztán kiderült: a hazamenetel igen drágába volt a küldötteknek, az újabb magyarországi utazás pedig még többe. Az alapszabály szerint ugyanis az útiköltség felét téríti meg az MVSZ, másik felét a küldött állja (ez hárommilliót vitt el a költségvetésből). A megismételt közgyűlésre azonban semmi sem járt, emiatt a nyugati küldöttek fele el sem jött, igaz, a másik két régióból is sokan elmaradtak. Ráadásul a nyugatiaknak az itt-tartózkodás is többe van, hiszen két napra mégsem érdemes mondjuk Ausztráliából iderepülni.
A repülőjegyügyből aztán újabb ideológiai vita kerekedett.
Békétlenek
Az áprilisi alapszabályvitát a venezuelai Cunckelné Fényes Ildikó robbantotta ki. Mint lapunknak elmondta, hét éve küszködnek a rossz szervezés miatt, ami részben annak a számlájára írható, hogy az MVSZ nem demokratikus, alulról szerveződő módon épül fel. Ha időben nem kapják meg az anyagot, nem is tudják megvitatni az adott ország országos tanácsában, felkészületlenül jönnek, miközben a többiek az áprilisi anyagokat rendben megkapták. A küldöttgyűlésen amolyan mamelukokként kellene ülniük, miközben mindenről az anyaországiak és a határon túliak döntenek. Pontosabban az MVSZ csúcsvezetősége, még pontosabban maga Csoóri Sándor, az elnök. A nyugatiak sem egységesek - de Cunckelné szerint pont az lenne a lényeg, hogy mindenki a saját országos tanácsának a véleményét képviselje és ütköztesse a vitákban. Csakhogy viták nincsenek. A nyugatiak úgy érzik, nem véletlen, hogy háttérbe szorították őket. Egyedül annyit értek el, hogy ezentúl a három régió önállóan dönthet a költségvetésből neki megítélt összeg sorsáról (régióként tíz és fél millióról van szó). A költségvetésnek mintegy negyven százaléka egyébként a központi iroda fenntartására, további harminc százaléka a választott testületek működtetésére megy el. Igen tekintélyes summáról van szó tehát: mintegy 130-140 millióról. Emellett az idei költségvetésből kell a tavalyról hozott 30 milliót is kigazdálkodni - ám szó sincs anyagi csődről.
A csődhelyzet inkább az egész MVSZ-t jellemzi. A fenti 130-140 millió ugyanis idén arra fog elmenni, hogy kiókumulálják: merre tovább. Jövőre tisztújító közgyűlés lesz, és a nyugatiak - amint azt Papp László régióalelnök megerősítette - szeretnének strukturális és személyi változásokat látni. Papp szerint az MVSZ túlvállalta magát, Csoóriék a magyarság összes gondját szeretnék megoldani, a népességfogyástól a nemzeti öntudat megroggyanásán át a magyar makrogazdaság problémájáig. A nyugatiak szerint viszont az MVSZ nem ezért jött létre: Magyarországon számtalan civil és egyéb szervezet foglalkozik ezekkel az ügyekkel, sőt a határon túli magyarok is rendelkeznek társadalmi szervezetekkel és politikai pártokkal. A nyugatiak számára viszont az MVSZ az egyedüli és így a legfontosabb szervezet. Amely azonban rájuk sem bajszint.
Otthon legyél magyar, ne itt
Csoóri május végén azt írta a nyugati magyarságról, hogy "egyre nyilvánvalóbb, hogy az anyaországnak kell őrajtuk segíteni. Lelkileg, kulturálisan, erkölcsileg." A zapadnyikok eme szándékot üdvözlik is, csakhogy ebből semmi sem valósul meg. Mint mondják, tudvalévő, hogy nyelvük és identitásuk megőrzésének egyik legfontosabb pillére a templom. Ám a katolikus egyház nem küld ki papokat - mondván, itt sincs elég belőlük -, aminek következtében egyre több magyar templom kerül olasz, ír stb. kézre. A református egyházzal valamelyest jobb a kapcsolat, de lelkészt tőlük sem kapnak. Ugyanez a helyzet a hétvégi iskolákkal - tanítót ide sem kapnak. A nyugatiak nem pénzt kérnek a magyar államtól, hanem erkölcsi és személyi támogatást, "logisztikai és kulturális erősítést", mivel intézményeiket eddig is önerőből tartották fenn. Az MVSZ-nek szerintük éppen azzal kellene foglalkoznia, hogy rábírja az állami szerveket: segítsenek e feladatok megoldásában. A narodnyikok által uralt MVSZ azonban csak magával van elfoglalva.
És itt elérkeztünk az MVSZ-ben folyó zapadnyik-narodnyik vita vélhetőn központi magjáig. A nyugatiakat nem az izgatja, hogy az MVSZ pénznyelő automataként működik (csak akkor, ha repülőjegyügyben szívatják őket, de akkor nagyon). Inkább attól akadtak ki, hogy kilenc éve kajakra veszik őket. Amíg 1990-ig a magyarországi nem komcsi erőkkel igen jó viszonyban voltak - hiszen a nyugati magyarság en bloc politikai emigráns volt -, mára elvesztették korábbi szerepüket. A rendszerváltás utáni kormányzatok mindegyikéről úgy vélik, hogy egyszerűen elfeledkezett róluk, és nem vette igénybe azt a kapcsolatrendszerüket, amelynek révén a magyar érdekek könnyebben érvényesíthetők lennének. De nekik csak a cokiból jut. És ha ez így folyik tovább, Nyugaton egy magyar sem marad, aki még tud magyarul, és az óhazát segítené. Pedig a már külföldön született generáció sokkal jobb pozíciókkal bír.
A narodnyikok viszont úgy vélik, hogy a zapadnyikoknak nem kéne ennyit okoskodniuk. A magyarság sorsa nem rajtuk, a nyugatiakon múlik, hanem azon, magyar marad-e Magyarország, meg hogy a határon túli magyarok megmaradnak-e. A nyugatiak jólétben élnek, oldják meg problémáikat maguk. Az áprilisi közgyűlésen elfajuló vita során a narodnyikok az idegenekkel, a liberálisokkal, a demokratákkal szemben felhozott vádakkal támadták a zapadnyikokat: a tőkéseket és a zsidókat szolgálják, és idegen testként ékelődnek be a szervezetbe. A magyarok egységesülésének árt minden vita; a zapadnyikok ugrálása is csak kárt okoz. A vasfüggöny lehullása óta különben sem tudják, mi a francot akarnak. Ezért jobb, ha hazarepülnek.
Saját költségen.
Szerbhorváth György
