ételhordó

Az Ételhordó munkatársának esete a tavasszal és a Kádár-kor szellemével.

A "Gastro Streettel" párhuzamos Lónyay utcába csak véletlenül jut el turista. Itt az autósoknak áll a zászló, a parkírozóknak, akik szesz nélkül szeretnék kibírni a Ráday élvezeteit. A vendéglátás ritka madár errefelé, legelterjedtebb változata egy kávé valamelyik közértben. De pont itt ne lennének szabályt erősítő kivételek?

A Fehérvári út középtáján, a 78-as szám alatt érdekes kis építmény kelt feltűnést. Nem annyira a régimódi ház, manapság is bőséggel látni ilyet a kertvárosokban, de az már inkább, hogy egy olyan helyre építették, ami valaha simán ipari területnek számított. Ha már így alakult, egyáltalán nem meglepő, hogy nem magánházként működik. Étterem lett belőle, pontosabban "pub", de ki tudja, mikor. Nem rémlik, hogy tíz-húsz-harminc éve is az lett volna.

Olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat - az Ételhordó munkatársa kipróbálta a zsenge-retró borsólevest.

Szarvasragus, sütőtökös gnocchi? Irány a Dohány utca!

A Rumbach Sebestyén utcában minden megváltozott, miközben ugyanolyan lerobbant, mint emlékezetünk óta mindig. A zsinagóga továbbra is felújításra vár, építettek néhány modernnek gondolt vackot, a maradék ház meg... Mintha tegnap ért volna véget a második világháború.

Egy étterem két étlappal - az Ételhordó munkatársa átnyálazta a bennfentes ételsort.

Az Ételhordó munkatársa mind a tíz ujját megnyalja - az incidens egy pesti halétteremben esett meg.

Amikor Pio atya azt mondta, "fizetek, főúr", akkor tuti, hogy nem egy feketére gondolt - az Ételhordó munkatársa egy stigmatizált étterembe téved.

Mi gyorséttermet neveznénk így, mert különben a kenyereslánynak mond ilyet a főpincér. De mivel kenyereslányok ma már nem mozognak a hazai vendéglátásban, az Egykettő bármi lehet. Például nagy képernyős készülék a belváros közepén, a Centrállal szemben, az Ybl-palotában.