Halkakas

  • ételhordó
  • 2014. február 11.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa mind a tíz ujját megnyalja - az incidens egy pesti halétteremben esett meg.

"A földmérő, a HR-es és a marketinges megelégelve a szürke hétköznapokat, kitalálta, hogy nyit egy bisztrót." Ezzel a szöveggel indít a Veres Pálné és a Szarka utca sarkán álló Halkakas honlapja. Leszámítva a meglepetést, hogy ezek szerint ma is léteznek figuránsok, fel sem kapnánk a fejünket, azonban itt küldetésre is futja: "Készítsük el úgy a friss, itthoni gazdaságokból és tavakból érkező halakat, ahogy eddig még senki: újszerűen, izgalmasan és egyszerűen".Az ars poetica nyomán óhatatlanul a múlt századi "egyen halat, legjobb falat" szlogen ugrik be, pontosabban az, hogy ezt a kijelentést azóta sem lehet komolyan venni. Legalábbis itthon.

Annyi biztos, hogy a Halkakas esetében a bisztróság nem menőzés, ez itt nem a gombamód szaporodó ötcsillagos "bistrók" legújabb példánya, inkább kifőzde, annak jó (otthonos) és rossz (extra ételszag) tulajdonságaival.

false

Felszolgálás nincs, a pultnál dolgozó srácok helyett talán stílszerűbb lenne egy harsány néni, pusztán a hangulat kedvéért. Viszont az 1000 forintos halburger után megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. A mekis félreértéssel szemben nincs panír, a halból valóban fasírt készült, de - tulajdonképpen ez a legjobb benne - egyáltalán nincs halíze. Mondhatnák erre, hogy akkor minek, de a cuccnak marhahús íze sincs: teljesen egyedi, ráadásul a házikenyeres (zsömlés) csomagolás is tökéletes.

A pisztrángról viszont nem zenghetünk ódát. Rendes adag, rendesen megsütötték, frissnek tűnik, mégis hiányzik belőle valami - lehet, hogy csak a nyár. A mellékelt grillzöldség (550 Ft) viszont egyáltalán nem nyerte el a tetszésünket. A tokhalsteak (1950 Ft) mintha félúton tanyázna az istenített halburger és a hamis marha között, ami részünkről dicséret, de azért a kiváló sült krumplit (550 Ft) jobban az emlékezetünkbe véssük.

Külön meglepetés a répatorta (550 Ft), ami simán veri a cukrászdai példányokat.

A Halkakas szimpatikus, szerethető üzlet, ám azt nem ajánljuk, hogy az itteni étkezés után más nyilvános helyen tegyék tiszteletüket. Ha mégis, akkor előtte mindenképpen öltözzenek át.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.