Halkakas

  • ételhordó
  • 2014. február 11.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa mind a tíz ujját megnyalja - az incidens egy pesti halétteremben esett meg.

"A földmérő, a HR-es és a marketinges megelégelve a szürke hétköznapokat, kitalálta, hogy nyit egy bisztrót." Ezzel a szöveggel indít a Veres Pálné és a Szarka utca sarkán álló Halkakas honlapja. Leszámítva a meglepetést, hogy ezek szerint ma is léteznek figuránsok, fel sem kapnánk a fejünket, azonban itt küldetésre is futja: "Készítsük el úgy a friss, itthoni gazdaságokból és tavakból érkező halakat, ahogy eddig még senki: újszerűen, izgalmasan és egyszerűen".Az ars poetica nyomán óhatatlanul a múlt századi "egyen halat, legjobb falat" szlogen ugrik be, pontosabban az, hogy ezt a kijelentést azóta sem lehet komolyan venni. Legalábbis itthon.

Annyi biztos, hogy a Halkakas esetében a bisztróság nem menőzés, ez itt nem a gombamód szaporodó ötcsillagos "bistrók" legújabb példánya, inkább kifőzde, annak jó (otthonos) és rossz (extra ételszag) tulajdonságaival.

false

Felszolgálás nincs, a pultnál dolgozó srácok helyett talán stílszerűbb lenne egy harsány néni, pusztán a hangulat kedvéért. Viszont az 1000 forintos halburger után megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. A mekis félreértéssel szemben nincs panír, a halból valóban fasírt készült, de - tulajdonképpen ez a legjobb benne - egyáltalán nincs halíze. Mondhatnák erre, hogy akkor minek, de a cuccnak marhahús íze sincs: teljesen egyedi, ráadásul a házikenyeres (zsömlés) csomagolás is tökéletes.

A pisztrángról viszont nem zenghetünk ódát. Rendes adag, rendesen megsütötték, frissnek tűnik, mégis hiányzik belőle valami - lehet, hogy csak a nyár. A mellékelt grillzöldség (550 Ft) viszont egyáltalán nem nyerte el a tetszésünket. A tokhalsteak (1950 Ft) mintha félúton tanyázna az istenített halburger és a hamis marha között, ami részünkről dicséret, de azért a kiváló sült krumplit (550 Ft) jobban az emlékezetünkbe véssük.

Külön meglepetés a répatorta (550 Ft), ami simán veri a cukrászdai példányokat.

A Halkakas szimpatikus, szerethető üzlet, ám azt nem ajánljuk, hogy az itteni étkezés után más nyilvános helyen tegyék tiszteletüket. Ha mégis, akkor előtte mindenképpen öltözzenek át.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.