Kashmir

  • ételhordó
  • 2014. április 11.

Ételhordó

false

"Az utóbbi években Budapest sok téren fejlődésnek indult, és a turizmus is felvirágzott. A helybéli emberek mind kifinomultabbakká váltak és mind nyitottabbá az idegen kultúrák iránt, ami a budapesti indiai vendéglők megjelenésében is tükröződik. (...) Mi itt a Kashmirban egy jó indiai étterem atmoszférájának tükrözéséhez szükséges feltételek egyensúlyát teremtettük meg" - olvassuk a honlapon. A szöveg első részét Tarlós István is írhatta volna, a másodikat viszont azóta is próbáljuk megfejteni. Hogy is van ez? Az indiai étterem atmoszféráját akarják tükrözni? Mi az, hogy a szükséges feltételek egyensúlyának megteremtése? Ha van két porcelán Tádzs Mahal, akkor fakíros poszterből is kettő kell?

A belvárosban, az Arany János utca 13. alatt található étteremnek valóban van atmoszférája, de elsőre inkább az illatok miatt mondanánk indiainak. Aztán persze kiszúrunk egy-két tipikus szuvenírt is, szerencsére csínján bánnak a Krisna-szobrokkal. A félhomályban nem nagyon látni, de azért észrevesszük, hogy csodálatos a tapéta.

Ennek ellenére nem mondanánk elegánsnak a Kashmirt, leharcoltnak tűnik az egész, klasszikus másodosztályú hely, a kiesés szélén. De a kókuszos, currys hallevessel (990 Ft) helyreáll a bizalom. És ezt szó szerint kell érteni. Egy másodosztályú vendéglőben - ezt persze szegedi halászlés tapasztalataink mondatják velünk - hallevet kérni ugyanis abszolút bizalmi kérdés. Nos, a távoli, indiai rokonnal tizenkilencre húztunk lapot, és nyertünk. Amúgy a cuccnak köze nincs a halászléhez: könnyű, alig csípős, kissé egzotikus bevezetés.

Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a szintén kókuszos madras báránycurryről (2990 Ft). Azt ugyanis minden gyerek tudja, hogy ha van egy jó kis fűszerrecept, és az ott leírtakat gondosan betartjuk, egyszerűen nem lehet elszúrni a curryalapot. Természetesen a Kashmirban sem cseszték el, ellenben - és ez a lényeg - a bárány rémes! A shahi paneer, vagyis a paradicsomos-kesudiós sajt (1990 Ft) valamelyest menti a helyzetet, de mondtuk már, hogy indiaiban egy jó recepttel nem lehet nagyon mellényúlni. További vigasz, hogy a naan (450 Ft) friss és ropogós.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.