Kompót

  • ételhordó
  • 2014. április 4.

Ételhordó

Egyszer talán érdemes lenne megírni a vendéglátóhelyek névadási divatjának történetét. Míg korábban száz évekig tartotta magát a jelzős szerkezetű állatkert, mondjuk, az Arany Sárkánytól a Zöld Majomig, az utóbbi fél évszázad bővelkedett a fordulatokban. Hosszú volt az út, míg az ötvenes évek számozott italboltjaitól és becézett nőneves presszóitól az ilyen-olyan italmárkákat reklámozó sörözőkön és a szimpla jófejeskedésen át eljutottunk a mai, mindent leegyszerűsítő szokáshoz: minél hétköznapibb, annál trendibb.

A Spejztól a Kandallóig, a Bodzától a Zellerig, az Almától a Mákig csupa-csupa egyszerű dolog. Annyira egyszerű, hogy nagyot kell gurítania a helynek, hogy ne keverjük össze valami mással.

A Kompót is ebbe a sorba illeszthető, ráadásul kevésbé felkapott helyen, a józsefvárosi rehab tömbben, a Corvin sétányon, a Nagytemplom utca sarkán, egy kirakatban tanyázik. A környék csupa ellentmondás: jobbra-balra Józsefváros romjai, itt meg minden olyan, mint egy keletnémet nagyváros bevásárlóutcája a nyolcvanas években: steril.

false

A Kompót sem az a klasszikus kisvendéglő, amit a neve sugall. Modern bútorok, csupaüveg homlokzat, a teríték a szokottnál igényesebb. Az étlap nem különösebben izgalmas, de olykor felcsillan benne némi fantázia. Bennünk nem csillan: hortobágyi palacsintatortával (1290 Ft) indítunk, és persze nem azt várjuk, hogy legyen rajta gyertya vagy marcipánállat, de azért nem is ezt. Az egyébként rendesen megcsinált előétellel nem lenne az égvilágon semmi baj, ha nem a főételek között szerepelne, s annak hívnák, ami: hortobágyi palacsintának. Hál' istennek a gulyáslevest (680 Ft) tényleg gulyáslevesnek nevezik, és a "tortához" hasonlóan korrekt munka, úgyhogy jöhet a nap meglepetése, az ebéd örömforrása, a pácolt lazacos, spenótos gnocchi (2690 Ft). Valami halkrémes, zöld gombócra számítunk, ehelyett a gnocchi valóban spenótos, ráadásul bőségesen megszórták kellemesre sült lazacdarabkákkal. Nem lenne rossz szavunk, ha ezentúl minden "olaszos" vendéglőben ez lenne az etalon.

A somlói másképpen (990 Ft) tényleg nem a klasszikus galuska: henger alakú édesség, amibe mintha némi tojáslikőr is került volna. Jobban ízlett, mint az eredeti.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.