Régimódi - Szentendre

  • ételhordó
  • 2014. március 28.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársának esete a tavasszal és a Kádár-kor szellemével.

A tavasz első hétvégéjén Szentendrére kiakaszthatták volna a megtelt táblát. Amerre a szem ellát, ténfergő tömegek, határozott bizonytalansággal, teljesen céltalanul. Úgy tűnik, hogy a város nem készült fel a március eleji napfényre, langyos időjárásra, nincs sem kirakodóvásár, sem táncdalfesztivál, de a vendéglátóipar sem ébredt még fel téli álmából. Teraszok nincsenek, egy csomó helyen a redőnyt sem húzták fel. Lehet, hogy nem is fogják.

false

A Régimódi vendéglőre esik a választásunk a Fő téren. Valószínűleg onnan a név, hogy egy műemlék házban vertek konyhát, de közelebb lépve más múltra utaló jeleket is találni. Az ablakon alig látni be, annyira "ápolatlan", odabent meg a Kádár-korszakra jellemző leosztás fogad. A külső terem söntés és kocsma, a belső meg az étterem. A berendezés láttán ismét csak a névadóra gondolunk: nemcsak a bútor, miként a tányér, az evőeszköz is ántik, ám ezt némiképp hidegre vágja a narancssárgára festett fal, és akkor a csillárból kilógó energiatakarékos izzókról nem is beszéltünk. Ennek fényében még inkább érthetetlen a kifüggesztett tábla "I. kategória" felirattal.

Szerencsére az árakon is látni, hogy ezzel a first class dologgal csak hülyéskednek. Az erőleves libamájgaluskával (600 Ft) a porcelántányér miatt volt emlékezetes. Amúgy teljesen átlagos, benne puha, májas cuccok, amikről meg nem mondanánk, hogy ez most tényleg liba vagy valami más.

A kétszemélyes vadtálban (7200 Ft) minden reményünk. A fémtálca - hasonlóan a porcelántányérhoz - nagyon menő, de amikor meglátjuk, hogy a lakoma egyik elemét, a gombás őzpörköltet miféle édes kosárkába tették, olyan érzésünk támad, mintha 20 évet visszamentünk volna az időben. Pedig ez a legjobb része a terülj asztalkámnak. A rozmaringos szarvas nem elég rozmaringos, viszont a kelleténél szárazabb. De a legnagyobb csalódást az áfonyás vaddisznócomb jelenti - egyáltalán nem tűnik frissnek. Szerencsére a burgonyafánk köretről nem kell ilyet mondanunk. Friss, ropogós, a megmaradt áfonyával a desszertet is pótolja.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.