Az elmúlt húsz évben csupa jót olvashattunk a Budapestre szakadt itáliairól, aki azért érkezett, hogy meggyőzzön minket: az olasz konyha nemcsak pizzából meg spagettiből áll. Nem mondhatnánk, hogy Fausto di Vora műve teljes sikerrel járt volna, de annyi biztos, hogy nevét jól ismerik a fanatikusok, Székely Mihály utcai műhelyét pedig ugyanők emlegetik áhítattal.
Fausto 1994-ben a Dohány utcában nyitotta meg első éttermét, s pár évvel később újra visszatért. Pontosabban még egy helyet nyitott a terézvárosi ristorante mellett, egy osteriát, amit mifelénk talán kisvendéglőnek mondanának. De ha valaki kockás abroszra, harmonikaszóra, frissen csapolt sörre vágyik, még véletlenül se tegye be a lábát a high-tech dizájnos, tükörfalas, előkelőnek tűnő létesítménybe, ami minden, csak nem osteria.
| ||
Zavarba ejtően udvarias, feszengős ültetés van, súlyos evőeszközök, vakítóan fehér abrosz. Szóval viselkedni kell. A választék alig néhány fogás, húzós árak, izgalmas tételek. Bablevessel (1400 Ft) indítunk, marhahús helyett tésztát raknak bele, paprika helyett ki tudja, milyen fűszert. Húsmentes, ám korántsem habkönnyű, állaga a főzelék felé közelít. Rosszat semmiképp nem mondanánk róla, de inkább érdekes, mint frenetikus. Tény, hogy jól áll neki a tészta, de csodát nem tesz vele. Ugyanez jellemző a szarvasragus, sütőtökös gnocchira (2800 Ft): jó, de nem alélunk el tőle. A szokásosnál puhább gombóckák, a szokásostól eltérő, különlegesnek mégsem mondható mártás, ami tényleg tökös, de ha nem írják, rá nem jönnénk, hogy sütőtökös. Igazi unikumnak egyedül a gesztenyés gyöngytyúkot (3800 Ft) tartjuk. Csodás ropogós sült, és a gesztenyeköret sem pusztán elegáns kísérő, inkább a koronázás ceremóniamestere. A tiramisuról (1600 Ft) szerencsére nem jutnak eszünkbe hasonló szóvirágok. Az pusztán kifogástalan.
