"Mesterszakácsaink mindig új és új ízeket varázsolnak. Évszakonként változó és ünnepi étlapokkal várjuk. Nehogy lemaradjon valamiről. Cégünk nem intézmény, hanem üzleti filozófia. Megtestesíti mindazon élményeket és tapasztalatokat, melyet vállalatvezetésünk a hosszú évek alatt magáévá tett, melyeknek köszönhetően minden esetben sikerhez segítettük partnereinket, és rajtuk keresztül saját magunkat."
Nem mondhatnánk, hogy ez a szöveg lenne a tökéletes kedvcsináló, mégis felkelti érdeklődésünket: ezek után miféle üzleti filozófiát rejt az étlap?
Az átlagosnál izgalmasabb tételek, korrekt árak, de ha az "évszakonkénti változó" kínálatot nézzük, azért a sütőtökkrémleves (690 Ft) nem egy nagy truváj. Rendesen megcsinálták - ez is valami. A vörösboros marhapörkölt vajas galuskával (1950 Ft) sem tűnik annyira eredetinek így télen, viszont gyönyörűen tálalják, és ugyanilyen tisztességesen el is készítették. A hús és a galuska szinte ugyanolyan kemény - arany közép -, és ugyanez áll a fűszerezésre. Ilyen egy gulyás? Simán lehet.
A jércemell grillezett mozzarellával és pestós gnocchival (2850 Ft) viszont a nyárról maradt, a pincér szerint ez volt a közönség kedvence. A valóban príma húsba szinte beleolvad a paradicsom, sajt is van a tetején. Jó kis összeállítás, de amilyen egyszerűnek látszik, olyan könnyű elbarmolni. Szerencsére szó sincs erről, a gnocchi sem valami nyomorult galuska, vagyis minden oké, de azért nem nagyon értjük, mitől e népszerűség. A hátszínlángos salátával, rösztivel (2450 Ft) nemcsak olcsóbb, de szimpatikusabb is, bár ebben szerepet játszhat az olvasztott sajt iránt érzett gyógyíthatatlan ellenszenvünk.
Az nem lehet vita tárgya, hogy a legeredetibb cucc messze a gesztenyemousse csokoládéöntettel (790 Ft), ráadásul olyan könnyű, hogy az első kanál után azt hittük, megijed és mindjárt elszáll.
