étel, hordó

Heller's Pub

  • ételhordó
  • 2014. március 20.

Gasztro

A Fehérvári út középtáján, a 78-as szám alatt érdekes kis építmény kelt feltűnést. Nem annyira a régimódi ház, manapság is bőséggel látni ilyet a kertvárosokban, de az már inkább, hogy egy olyan helyre építették, ami valaha simán ipari területnek számított. Ha már így alakult, egyáltalán nem meglepő, hogy nem magánházként működik. Étterem lett belőle, pontosabban "pub", de ki tudja, mikor. Nem rémlik, hogy tíz-húsz-harminc éve is az lett volna.

"Mesterszakácsaink mindig új és új ízeket varázsolnak. Évszakonként változó és ünnepi étlapokkal várjuk. Nehogy lemaradjon valamiről. Cégünk nem intézmény, hanem üzleti filozófia. Megtestesíti mindazon élményeket és tapasztalatokat, melyet vállalatvezetésünk a hosszú évek alatt magáévá tett, melyeknek köszönhetően minden esetben sikerhez segítettük partnereinket, és rajtuk keresztül saját magunkat."

Nem mondhatnánk, hogy ez a szöveg lenne a tökéletes kedvcsináló, mégis felkelti érdeklődésünket: ezek után miféle üzleti filozófiát rejt az étlap?

Az átlagosnál izgalmasabb tételek, korrekt árak, de ha az "évszakonkénti változó" kínálatot nézzük, azért a sütőtökkrémleves (690 Ft) nem egy nagy truváj. Rendesen megcsinálták - ez is valami. A vörösboros marhapörkölt vajas galuskával (1950 Ft) sem tűnik annyira eredetinek így télen, viszont gyönyörűen tálalják, és ugyanilyen tisztességesen el is készítették. A hús és a galuska szinte ugyanolyan kemény - arany közép -, és ugyanez áll a fűszerezésre. Ilyen egy gulyás? Simán lehet.

A jércemell grillezett mozzarellával és pestós gnocchival (2850 Ft) viszont a nyárról maradt, a pincér szerint ez volt a közönség kedvence. A valóban príma húsba szinte beleolvad a paradicsom, sajt is van a tetején. Jó kis összeállítás, de amilyen egyszerűnek látszik, olyan könnyű elbarmolni. Szerencsére szó sincs erről, a gnocchi sem valami nyomorult galuska, vagyis minden oké, de azért nem nagyon értjük, mitől e népszerűség. A hátszínlángos salátával, rösztivel (2450 Ft) nemcsak olcsóbb, de szimpatikusabb is, bár ebben szerepet játszhat az olvasztott sajt iránt érzett gyógyíthatatlan ellenszenvünk.

Az nem lehet vita tárgya, hogy a legeredetibb cucc messze a gesztenyemousse csokoládéöntettel (790 Ft), ráadásul olyan könnyű, hogy az első kanál után azt hittük, megijed és mindjárt elszáll.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.