étel, hordó

Beerka pub

  • ételhordó
  • 2014. március 27.

Gasztro

A "Gastro Streettel" párhuzamos Lónyay utcába csak véletlenül jut el turista. Itt az autósoknak áll a zászló, a parkírozóknak, akik szesz nélkül szeretnék kibírni a Ráday élvezeteit. A vendéglátás ritka madár errefelé, legelterjedtebb változata egy kávé valamelyik közértben. De pont itt ne lennének szabályt erősítő kivételek?

A vicces nevű, logójában a bégető sörisszát is megidéző pub láttán eszünkbe nem jutott volna, hogy van itt melegszendvicsen és ropin kívül más harapnivaló is. Elég az orrunkat kinyitni a belépés után, máris érezni a konyha jelenlétét és a szagelszívó hiányát. Mégsem neveznénk étteremnek. "A Kinizsi utcánál, egy kocsmában vagyok. Gyere ide!" - mondja egy éppen telefonáló vendég, és igaza van. A Beerka valóban pub, sportközvetítéssel, jelentős italválasztékkal, nemcsak színlelten laza felszolgálóval. Enni is lehet. De érdemes?

A rozmaringos bárányleves (990 Ft) tetején hártya hirdeti a mikrohullámú sütő diadalát, a húsdarabkák létszáma alapján egy kézilabdacsapat sem állna fel, igaz, egy-két tartalék gombát is mozgósíthatnánk. Röviden: botrányos. A bajor grillkolbász (1790 Ft) annyira nem: a három szép szál wurstot egy török büfés sem csinálná jobban az Oktoberfest egyik spontán szerveződő kebab-afterpartiján. A tört burgonya pont annyira égett, hogy még nem keserű, élvezzük is a ropogást. A vörös káposzta és a magvas mustár kellemes kiegészítő.

A csirkemellsteak mézben, karamellizált körtével, juhsajtos krumplipürével (1890 Ft) korrekt, ha az árat is nézzük, kiváló üzleti ajánlat. A csirke omlós, mint egy kínai bánya, a szósz ínycsiklandozó, legfeljebb a juhsajtot hiányoljuk. S hát abban sem vagyunk biztosak, hogy a krumplipüré nem bukna meg, ha levizsgáztatnánk burgonyaismeretből.

A legvégén újra az árral jövünk. Tíz éve sem kaptunk volna a Balaton-parton ilyen klassz almás-tejszínhabos palacsintát 590 forintért. Beszélünk itt összevissza, hiszen mindjárt kezdődik a meccs!

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.