étel, hordó

Beerka pub

  • ételhordó
  • 2014. március 27.

Gasztro

A "Gastro Streettel" párhuzamos Lónyay utcába csak véletlenül jut el turista. Itt az autósoknak áll a zászló, a parkírozóknak, akik szesz nélkül szeretnék kibírni a Ráday élvezeteit. A vendéglátás ritka madár errefelé, legelterjedtebb változata egy kávé valamelyik közértben. De pont itt ne lennének szabályt erősítő kivételek?

A vicces nevű, logójában a bégető sörisszát is megidéző pub láttán eszünkbe nem jutott volna, hogy van itt melegszendvicsen és ropin kívül más harapnivaló is. Elég az orrunkat kinyitni a belépés után, máris érezni a konyha jelenlétét és a szagelszívó hiányát. Mégsem neveznénk étteremnek. "A Kinizsi utcánál, egy kocsmában vagyok. Gyere ide!" - mondja egy éppen telefonáló vendég, és igaza van. A Beerka valóban pub, sportközvetítéssel, jelentős italválasztékkal, nemcsak színlelten laza felszolgálóval. Enni is lehet. De érdemes?

A rozmaringos bárányleves (990 Ft) tetején hártya hirdeti a mikrohullámú sütő diadalát, a húsdarabkák létszáma alapján egy kézilabdacsapat sem állna fel, igaz, egy-két tartalék gombát is mozgósíthatnánk. Röviden: botrányos. A bajor grillkolbász (1790 Ft) annyira nem: a három szép szál wurstot egy török büfés sem csinálná jobban az Oktoberfest egyik spontán szerveződő kebab-afterpartiján. A tört burgonya pont annyira égett, hogy még nem keserű, élvezzük is a ropogást. A vörös káposzta és a magvas mustár kellemes kiegészítő.

A csirkemellsteak mézben, karamellizált körtével, juhsajtos krumplipürével (1890 Ft) korrekt, ha az árat is nézzük, kiváló üzleti ajánlat. A csirke omlós, mint egy kínai bánya, a szósz ínycsiklandozó, legfeljebb a juhsajtot hiányoljuk. S hát abban sem vagyunk biztosak, hogy a krumplipüré nem bukna meg, ha levizsgáztatnánk burgonyaismeretből.

A legvégén újra az árral jövünk. Tíz éve sem kaptunk volna a Balaton-parton ilyen klassz almás-tejszínhabos palacsintát 590 forintért. Beszélünk itt összevissza, hiszen mindjárt kezdődik a meccs!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.