Szimply Indian
Mostanában egymásba érnek az olyan belvárosi vendéglátóhelyek, amelyek ajtaján az „eladó” vagy a „kiadó” tábla díszeleg.
Mostanában egymásba érnek az olyan belvárosi vendéglátóhelyek, amelyek ajtaján az „eladó” vagy a „kiadó” tábla díszeleg.
Ha abból indulunk ki, hogy egy indiai étteremből nem hiányozhat a Krisna-szobor, a kínaiból meg a lampion, nem nagyon kellene megerőltetnünk a fantáziánkat az „egyiptomi étterem” hallatán.
A 19. század végi budapesti cégek nem sokat vacakoltak az elnevezésekkel, a leggyakrabban vagy a tulajdonos/főnök neve került a cégtáblára, vagy a tevékenység, amivel foglalkoztak.
A hawaii konyha számunkra ismeretlen fogalom, legfeljebb elképzeléseink lehetnek.
A Paulay Ede utca egykor oly felkapott vendéglője tavaly ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját, ami különösen annak fényében nagy dolog, hogy azok a bizonyos szebb napok legalább harminc éve véget értek.
Ha a következő néhány évet valami csoda folytán különösebb megrázkódtatások nélkül vészeljük át, biztosan jön majd egy ifjú filmrendező, aki Volt egyszer egy bulinegyed címmel forgat nosztalgikus hangvételű dokumentumfilmet.