Nemrégiben olvashattuk, hogy lelkes rajongók elkészítették a kilencvenes évek elejének „bulitérképét”, rajta az összes egykori budapesti szórakozóhellyel, amelyek közt művelődési ház, színház, presszó, de még a lóversenypálya is felfedezhető. A több mint száz egység megléte azt bizonyítja, hogy nem mindenki a már-már áhítattal emlegetett és műemlékként kezelt helyek – Fekete Lyuk, Tilos az Á, Ráckert stb. – valamelyikének volt a törzsvendége, sőt azt is látjuk, hogy a kreativitás nem ismert határokat; az alacsony bérleti díjaknak és/vagy az önkormányzati havernak köszönhetően csak az nem nyitott kocsmát, aki nem akart.
Ma már nagyítóval is alig találni olyat, amelyik túlélte volna az elmúlt évtizedek viharait. A Kecskeméti utcai Véndiák viszont ilyen, de nem is volt mindig „bulihely”. Már az időszámítás előtt is presszóként működött, sőt egy 1972-es olvasói levél nyomán az üzletvezetőnek muszáj volt elrendelnie a „tea korlátlan fogyasztásának engedélyezését”, tekintettel a kispénzű egyetemistákra. De húsz évvel később szó sem volt teáról. Az új vezetés vélhetően a Randevú Disco és a Király utcai Zöldség-Gyümölcs kocsma közötti széles sávú zenei ízlés pénzesebb vendégeire alapozta az üzletmenetet. Ritkán jártunk oda, emlékeink szerint agresszív kidobók voltak, a lemezlovas pedig Csiszár Jenő.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
