étel, kihordó

Oriental Bar  

  • ételhordó
  • 2021. március 10.

Gasztro

Ha abból indulunk ki, hogy egy indiai étteremből nem hiányozhat a Krisna-szobor, a kínaiból meg a lampion, nem nagyon kellene megerőltetnünk a fantáziánkat az „egyiptomi étterem” hallatán.

De ki hallott valaha egyiptomi étteremről? És ha igen, van-e köze a fáraókhoz, a krokodil- és kutyafejűekhez, ismerik-e a piramis szeletet… Vagy csak egy átlagos keleti büfét képzeljünk el, amely így akar feltűnést kelteni? Nos, az igazság valahol a kettő között van, legalábbis ami a Ráday utca 39. alatt található Orientalt illeti. Noha elnevezésében ott van, hogy „bar”, a továbbiakban már gyorsétteremként határozza meg önmagát, bár ne gondoljon senki az alutálcás, régi önkiszolgálókra. De a gyorsbüfékre sem, hiszen az étlap sokkal változatosabb a kebab/falafel/pita/sült krumpli választéknál.

Ha nem lenne korlátozás és kijárási tilalom, egészen biztos, hogy a teraszon ücsörögve figyelhettük volna a gyorsaság és színvonal közötti nem sok jóval kecsegtető összefüggéseket, így viszont legfeljebb azt méricskélhettük, hogy időben jön-e a futár.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.