„Tésztakészítési missziónk van: visszaadni a becsületét az egyszerű magyar tésztaételeknek… Erre egy utat ismerünk: a leggondosabban elkészített, hagyományokat tiszteletben tartó, kiadós, örömteli tésztaélményt” – írják a tésztakantinnak is nevezett egység honlapján, amit csak azért nem neveznénk beharangozónak, mert azt már megtette korábban a sajtó. A járványmentes időkben is hírértéke lenne, ha Gerendai Károly, az első hazai Michelin-csillagos étterem, a Costes tulajdonosa és az egyik legnépszerűbb hazai szakíró, Jókuti András összeáll, úgy meg különösen, hogy az Október 6. utca 8. szám alatt található „kantinjukat” úgy nyitották meg karácsony előtt, hogy csak a futárok léphetik át a küszöbét. A nyitás idején megjelent tudósításokból kiderül az is, hogy a vállalkozás „a magyar tészta becsületét” kívánja valahonnan visszaszerezni, mivel – ahogy Jókuti mondja – „itthon is inkább az olasz tésztákat szeretjük, pedig lenne mire büszkének lennünk”. Azt is megtudhattuk, hogy a Nudliba egyelőre nem toboroztak munkaerőt, a jelenleg kényszerszünetet tartó Costes alkalmazottai dolgoznak a konyhán, új embereket csak a vesztegzár után keresnek.
Néhány előételt és „feltétet” leszámítva csak tészták közül választhatunk – még a paradicsomlevesnél (1290 Ft) is a betűtésztát emelik ki –, és kizárólag a „hagyományos hazai ízeket” részesítik előnyben: túrós csusza, cvekedli, grenadírmars… A futár pontosan érkezik, a csomagolás átlagon felüli, hungarocell helyett felcímkézett vízhatlan papír „urnákban” az étel, melegítésre is alig szorulnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
