Legszívesebben úgy folytatnánk: Arany és Petőfi, Stan és Pan, Szörényi és Bródy. Remélhetőleg az is csak a mi bajunk, hogy a Ropogó elnevezésről inkább az olyan elegánsnak nem mondható gesztus jut az eszünkbe, mint a kézropogtatás, illetve az ételnek csak kis jóindulattal nevezhető ropi. Persze szó sincs erről. „Egyenlő hangsúlyt fektetünk a vegán étrendet követőkre és a húsfogyasztókra. Te magad állíthatod össze a különböző rántott ételek, köret, saláta és mártogató kombinációkat. Valóban ropogós bundával, összetett salátákkal, saját szejtánnal készültünk Nektek” – írják ajánlójukban, és ha ez nem lenne kellőképp meggyőző, még hozzáteszik, hogy a „marinálásnak és sütési technológiának köszönhetően kirobbanó ízek és könnyed ételek”.
Az étlap elején szinte valóban egymásba érnek a főleg egzotikus hangzású saláták, azonban a „bundás” folytatást (csirke, tőkehal, lazac, sajt stb.) olvasván azok a piacos pultok jutnak eszünkbe, ahol kimérve árulják az ilyen-olyan rántott szeleteket, köztük a gyerekek kedvencét, a dinoszauruszosat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
