étel, kihordó

Ropogó

  • ételhordó
  • 2021. február 17.

Gasztro

„Vegán és húsos. Könnyű és rántott. Minőségi és gyors.” E három ellentétpárral hirdeti magát a Múzeum körút 41. szám alatt található bisztró

Legszívesebben úgy folytatnánk: Arany és Petőfi, Stan és Pan, Szörényi és Bródy. Remélhetőleg az is csak a mi bajunk, hogy a Ropogó elnevezésről inkább az olyan elegánsnak nem mondható gesztus jut az eszünkbe, mint a kézropogtatás, illetve az ételnek csak kis jóindulattal nevezhető ropi. Persze szó sincs erről. „Egyenlő hangsúlyt fektetünk a vegán étrendet követőkre és a húsfogyasztókra. Te magad állíthatod össze a különböző rántott ételek, köret, saláta és mártogató kombinációkat. Valóban ropogós bundával, összetett salátákkal, saját szejtánnal készültünk Nektek” – írják ajánlójukban, és ha ez nem lenne kellőképp meggyőző, még hozzáteszik, hogy a „marinálásnak és sütési technológiának köszönhetően kirobbanó ízek és könnyed ételek”.

Az étlap elején szinte valóban egymásba érnek a főleg egzotikus hangzású saláták, azonban a „bundás” folytatást (csirke, tőkehal, lazac, sajt stb.) olvasván azok a piacos pultok jutnak eszünkbe, ahol kimérve árulják az ilyen-olyan rántott szeleteket, köztük a gyerekek kedvencét, a dinoszauruszosat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.