étel, kihordó

Ramenka

  • ételhordó
  • 2021. február 24.

Gasztro

„A ramen szép világa bonyolult, elkészítése pedig művészet, amit japán mesterei évtizedeken át tökéletesítenek.”

„Adott stílusát mindig a lé, a tészta és a feltétek izgalmas szentháromsága határozza meg. A ramensztori összetettsége miatt arra kísérletet sem teszek, hogy egy bekezdésben megfejtsem a titkát” – olvashatták egy éve chili&vanília rovatunkban a japánok egytálételnek számító leveséről. Ennek nyomán meglehetősen ellentmondásos érzések kavarognak bennünk a Kazinczy utca 9. alatt található Ramenka ajánlatát olvasva. A kicsinyítő képző ugyanúgy komolytalanná teszi az említett művészetet és szentháromságot, mintha szobrocskának neveznénk a hősi emlékművet, szárnyas oltárocskának Jézus szenvedéseit. Még az is az eszünkbe jut, hogy nem becézés, hanem valami más jelentése van az elnevezésnek, de erre majd csak egy ételtétel utal az ét- és honlapon. Az éttermi ajánlóban egyébként megannyi ismerős jelző – „autentikus”, „letisztult”, „egészséges” – és jó szokás szerint a vendéglátók öreganyja is előkerül: „Kizárólag az ázsiai Nagyi konyhájából ültettük át a recepteket és válogattuk a fűszereket” – írják. Az viszont valóban letisztult, hogy a mindössze egy karikából és egy keresztből álló logójuk láttán azonnal a tányér meg az evőpálcika jut eszünkbe, és nem például az amőbázás.

Az előételek közül a bao nevezetű tésztabatyut (990 Ft) próbáljuk ki, ami pont olyan, mintha a gőzgombóc és habcsók frigyébe avatkozott volna a húsipar az egyszerű kis töltelékével. De a várt katasztrófa helyett kellemes meglepetésben van részünk, igaz, ehhez kell azért a mindent átható szójaszósz is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.