étel, kihordó

Első Pesti Rétesház

  • ételhordó
  • 2021. március 3.

Gasztro

A 19. század végi budapesti cégek nem sokat vacakoltak az elnevezésekkel, a leggyakrabban vagy a tulajdonos/főnök neve került a cégtáblára, vagy a tevékenység, amivel foglalkoztak.

De a leleményesebbek néha odabiggyesztették az utóbbi mellé azt is, hogy „első pesti”. Egy darabig biztosan működött e marketingfogás, majd ugyanúgy unalmassá vált, mint minden, ami túlzottan divatba jön. De az Október 6. utca 22. alatt működő Első Pesti Rétesházat nem a 19. században, még csak nem is 20.-ban nyitották. Ez érthető, hiszen a múltban a rétesnek a büfékben és a cukrászdákban volt a helye, meg talán Halász Judit lemezén.

Ezek után talán merész húzás lehetett létrehozni az Első Magyar Rétesházat, ám az azóta eltelt tizenvalahány év kellő bizonyíték létjogosultságára. Csakhogy a Rétesházban nemcsak rétes kapható. „Több évtizedes gasztronómiai tapasztalatunknak köszönhetően, úgy hisszük olyan étlapkínálatot sikerült megalkotnunk, amely a hagyományos magyar konyha legjobbjaiban bővelkedik, de a nemzetközi ízek szerelmesei is megtalálják kedvenceiket” – olvassuk meglepve. Szerencsére van azért rétes is…

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.