Persze ma a járvány következményeit még csak felbecsülni sem lehet, ám abban biztosak lehetünk, hogy a legénybúcsúknak vége, a belső-erzsébetvárosi tömeges vendéglátásnak befellegzett, és nemcsak mára, a korlátozások idejére. De hál’ istennek örök optimisták mindig voltak, ezért úgy tűnik, a teljes megszűnés veszélye még akkor sem fenyeget, ha éppen kijárási tilalom van. Élő példa erre a Dob utca elején található Drum Cafe, amely a fénykorban afféle „alapozónak” számított, a névben is szereplő gulyások és lángosok mellett egyéb olcsó ételekkel is szolgált, de ami ennél is fontosabb, hogy olcsó italokkal is. Három évvel ezelőtt jártunk ott, s azt állapítottuk meg, hogy „olyan, mintha 20 évet visszamennénk az időben – nemcsak a választék, de az árak miatt is. A háromfogásos menük közül az 1990 forintos a legdrágább, ráadásul három teljes adagot jelent, vagyis szó sincs az ilyenkor szokásos zónázásról”. Sajnos az alacsony árfekvés és az ételek minősége között is kimutathattunk összefüggéseket, hogy aztán el is felejtsük az egészet.
Olyannyira, hogy amikor az ételfutár böngészése közben a Drum jött ki első találatnak, csak azután jutott eszünkbe a régi találkozás, hogy leadtuk rendelést. Kifejezetten imponált, hogy a nehézségek ellenére sem húzták le a redőnyt, az már kevésbé, hogy beharangozójukban azt írják, hogy a tradicionális magyaros ételeket „fuzionálják a nemzetközi konyha kedvenceivel”, aminek nyomán „az elfelejtett vagy már-már unalmassá vált magyaros ízek” új erőre kapnak. Persze három év hosszú idő, sok minden változhatott azon kívül, hogy a háromfogásos menük ára 2490 forintra emelkedett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
