étel, kihordó

Drum Cafe – Lángos és Gulyásbár

  • ételhordó
  • 2021. január 6.

Gasztro

Ha a következő néhány évet valami csoda folytán különösebb megrázkódtatások nélkül vészeljük át, biztosan jön majd egy ifjú filmrendező, aki Volt egyszer egy bulinegyed címmel forgat nosztalgikus hangvételű dokumentumfilmet.

Persze ma a járvány következményeit még csak felbecsülni sem lehet, ám abban biztosak lehetünk, hogy a legénybúcsúknak vége, a belső-erzsébetvárosi tömeges vendéglátásnak befellegzett, és nemcsak mára, a korlátozások idejére. De hál’ istennek örök optimisták mindig voltak, ezért úgy tűnik, a teljes megszűnés veszélye még akkor sem fenyeget, ha éppen kijárási tilalom van. Élő példa erre a Dob utca elején található Drum Cafe, amely a fénykorban afféle „alapozónak” számított, a névben is szereplő gulyások és lángosok mellett egyéb olcsó ételekkel is szolgált, de ami ennél is fontosabb, hogy olcsó italokkal is. Három évvel ezelőtt jártunk ott, s azt állapítottuk meg, hogy „olyan, mintha 20 évet visszamennénk az időben – nemcsak a választék, de az árak miatt is. A háromfogásos menük közül az 1990 forintos a legdrágább, ráadásul három teljes adagot jelent, vagyis szó sincs az ilyenkor szokásos zónázásról”. Sajnos az alacsony árfekvés és az ételek minősége között is kimutathattunk összefüggéseket, hogy aztán el is felejtsük az egészet.

Olyannyira, hogy amikor az ételfutár böngészése közben a Drum jött ki első találatnak, csak azután jutott eszünkbe a régi találkozás, hogy leadtuk rendelést. Kifejezetten imponált, hogy a nehézségek ellenére sem húzták le a redőnyt, az már kevésbé, hogy beharangozójukban azt írják, hogy a tradicionális magyaros ételeket „fuzionálják a nemzetközi konyha kedvenceivel”, aminek nyomán „az elfelejtett vagy már-már unalmassá vált magyaros ízek” új erőre kapnak. Persze három év hosszú idő, sok minden változhatott azon kívül, hogy a háromfogásos menük ára 2490 forintra emelkedett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.