Nagy Boldizsár

A holokausztról szóló korosztályos irodalom Nyugaton óriási biznisz, rengeteg a sablonos, érzelgős fércmű, miközben a ló itthoni oldalán még meg sem született az első igazi gyerek- vagy ifjúsági könyv a témában.

Ha tanár lennék, most azonnal kettest adnék az Időfutár 3.-ért Tasnádinak és szerzőtársainak. Hogy miért lennék ilyen szigorú, amikor a szakma és az Időfutár hallgatói/olvasói is rajonganak érte?

Vihart kavart az Egyesült Államokban egy új rajzfilmsorozat, a SheZow, aminek főszereplője egy nemváltoztatásra képes 12 éves szuperhős. Az amerikai keresztény szülők szövetkezete (ALA) be akarja tiltatni a műsort, miközben az LMBTQ-szervezetek világszerte ünnepelnek. Az ügy a gyerekirodalomra is hatással lehet.

Ki gondolta volna, hogy 2012-ben megengedik néhány elvetemültnek, hogy újraélesszék a családi rádiójáték műfaját - és hogy ezzel akkora rajongótábort építenek majd másfél éven belül, amekkora legutóbb Komjáthy Györgynek volt?

Aki még nem unja az ún. svéd gyerekverseket, az máris lecsaphat N. Tóth Anikó "meskete"-gyűjteményére. Persze nem én becézem így ezeket az 1-3 oldalas szövegeket, hanem maga a kislány hangú elbeszélő.

A világ egyik legünnepeltebb ifjúsági szerzőjével törzshelyén, egy sohói hamburgerezőben találkozunk. A heves vitákat kiváltó Chaos Walking trilógiát követő, tavaly írt regénye, a Szólít a szörny küszöbönálló magyar megjelenése kapcsán beszélgettünk erőszakról, halálról, homoszexualitásról - és ezek helyéről a kamaszoknak szóló könyvekben.

Patrick Nesst megkérdezték, miért kell a népirtásról, a terrorizmusról és gyerekkínzásról írnia a tizenéveseknek. "Nem tudom, talán azért, hogy közelebb hozzam hozzájuk az élményt, hogy milyen érzés lehet ölni." Igazán nemes írói szándék, nem igaz? Vajon baj-e, hogy hiányzik ez a tökösség a magyar kamasz-könyvekből?