Egy függő panaszai – Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István-Vészits Andrea: Időfutár 3. - A Próbák Palotája

  • Nagy Boldizsár
  • 2014. május 24.

Könyv

Ha tanár lennék, most azonnal kettest adnék az Időfutár 3.-ért Tasnádinak és szerzőtársainak. Hogy miért lennék ilyen szigorú, amikor a szakma és az Időfutár hallgatói/olvasói is rajonganak érte?

Amikor inkább ünnepelni kellene, hogy végre itt egy magyar gyártású könyv- és hangjátéksorozat, ami láthatóan nagyon jól működik, és elérte a vágyott célcsoportot is, a tizenéveseket, és olyan hype alakult ki körülötte, ami az elmúlt évek ifjúsági irodalmi termékeit tekintve nem mérhető semmihez? (Persze mérhető: Leiner Laura Szent Johanna gimi sorozata még sikeresebb volt, csak azt nem olyan szerzők jegyezték, akik már kivívták maguknak az irodalmi szakma figyelmét.) Nem kellene inkább ennek örülni, és figyelmen kívül hagyni a kisebb-nagyobb hibákat? Hogy lehet az, hogy a kritikus (azaz én) fanyalog, miközben beismeri, hogy ő is rácsúszott az Időfutár-függőségre? Nem teszek fel több hatásvadász kérdést: azért, mert még a könyvsorozat harmadik része után is azt érzem, hogy átverés áldozata lettem, és dühös vagyok.

Itt vannak ezek a remek szerzők, hosszú irodalmi és színházi dicsőséglistával, és itt egy zseniális sztori: mai tizenévesek, akik belekeverednek egy időutazással kapcsolatos rejtélybe, és megismerik - a lehető legközelebbről - a 18. századi monarchia szabadkőműveseinek izgalmas életét. Az olvasó mégis alig kap többet gyenge limonádénál. Nem tudni például, hogy sci-fit olvasunk-e, vagy annak paródiáját. Ha sci-fit, abban az esetben nem tudunk mit kezdeni az olyan abszurd tárgyakkal, mint például a házilag barkácsolt, nyállal működő féreglyuktelefon, amivel fel lehet hívni Newtont és Einsteint is (akik fel is veszik a telefont, bár ők nem rendelkeznek féreglyuk-kiterjesztéssel). Hogy lehet az, hogy a főszereplő hősnőnek 1791-ben hónapokig nem merül le a 21. századból hozott egyszerű mobilja, és képes tartani a kapcsolatot a jelenben ragadt barátaival? A logikátlan és bődületesen tudománytalan példákat még lehetne sorolni. Ha viszont paródiának szánták az Időfutárt, akkor egyértelműbb utalásokkal kellene jelezni, hogy blöff vagy vicc az egész, és így nem kényszerülne arra az olvasó, hogy tíz-húsz oldalanként belefusson egy síró, nyafogó vagy örömében fejhangon visítozó szereplőbe, aki éppen mély érzelmi drámát él át. Kár, hogy az olvasónak ebből nem sikerül átélnie semmit, mert a karakterek még most, a harmadik részben is fejenként maximum három tulajdonsággal ábrázolhatók. A kortárs popkulturális commedia dell'arte jól ismert típusai ők: ott a bogaras és kicsit aspergeres geek, a hiú és buta queen bee, illetve kéttagú, természetesen hiú és buta lányokból álló sleppje, van gazdag és pökhendi ficsúr, egy kiismerhetetlen, amazontermészetű femme fatale, valamint a mókás, szerethető idős bácsi. Sajnos a főhősnő, Hanna sem egy Katniss Everdeen- vagy Beatrice Prior-kaliberű, izgalmas jelenség: a tizenéves lány minden rizikósabb szituációban elsírja magát, még gyakrabban zokog, néha bömböl, ha viszont a legjobb barátnőjével a fiúkról csacsoghat Skype-on, akkor visít minden mondata végén. Csak egy példa, milyen lelki mélységeket élhetünk át Hanna mellett; az első csókjáról szóló beszámolója: "Hirtelen megszűnik minden. Aztán meg olyan, mintha virágok nyílnának az ember hasában." Komolyan? És a pillangók hol maradnak? Megy ez jobban is, srácok! Amit a negyedik és a várható ötödik részre szeretnénk: ugyanezt a feszes, akciódús cselekményvezetést, ugyanezt a mai, friss és kamaszos hangot, de kevesebb olcsó megoldást, popsablonok helyett pedig súlyosabb, érzelmileg-intellektuálisan érettebb és karakteresebb tartalmat. Mert a rajongók (és a kritikusok is) megérdemlik.

Tilos az Á Könyvek, 2014, 352 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.