Könyv

A közrádió mennybe megy

Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István: Időfutár - A körző titka

  • Nagy Boldizsár
  • 2013. augusztus 25.

Interaktív

Ki gondolta volna, hogy 2012-ben megengedik néhány elvetemültnek, hogy újraélesszék a családi rádiójáték műfaját - és hogy ezzel akkora rajongótábort építenek majd másfél éven belül, amekkora legutóbb Komjáthy Györgynek volt?

Az elvetemülteket csak az mentette meg a kínos kudarctól, hogy történetesen nagyszerű írók, akik gyakorlottak már a halottidézésben: mindhárman annak az új gyerekszínházas generációnak a képviselői, amely a poros bábműfajt az elmúlt években olyan népszerűvé, élővé és mellesleg világszínvonalúvá tette. Gimesi Dóra, Jeli Viktória és Tasnádi István mellett ráadásul olyan arcok csatlakoztak az Időfutárhoz, mint Láng Annamária, Péterfy Bori, Fullajtár Andrea, Scherer Péter, zeneszerzőként pedig a popkultikon Tövisházi Ambrus és Hó Márton. Valószínűleg az exkrétakörösök magas aránya is segített abban, hogy az Időfutárból több legyen, mint egy Szent Johanna Gimi-olvasószínház. Persze az is hozzájárult a sikerhez, hogy a szereplők igazi mai kamaszok (flegmák, idegesítőek, néha gonoszak, de mégis szerethetőek), a történet pedig különösen érdekfeszítő a Harry Potteren, Star Warson, High School Musicalen és A Da Vinci-kód-szerű misztikus krimiken felnőtt generáció számára (amelyekre nemcsak utal az Időfutár, de bőven merít az eszköztárukból is).

A főhős a 13 éves Hanna, aki szuperokos tolószékes barátnőjével és búsképű padtársával, Tibivel együtt belecsöppen egy történelmi összeesküvéselmélet-sztoriba: miközben az év végi dolgozatokra készülnek, és élik a gimisek mindennapi életét, titokzatos szabadkőműves-ereklyék után nyomoznak, és egy Mária Terézia korabeli időgépre is rábukkannak. Ez talán pont úgy hangzik, mint egy erőltetett, "szórakoztatva tanító" borzalom, de szerencsére a hangsúly egyáltalán nem a történelmi hűségen vagy a nemzeti példamutatáson van, hanem a kalandon és a humoron. A hétköznap esténként, főműsoridőben jelentkező sorozat már a harmadik évadnál tart, és átlagosan 120-140 ezren hallgatják, de a legtöbb fan az iTunes-podcastokon vagy a rádió hivatalos oldalára feltöltött archívumon keresztül követi az eseményeket.

Hogy a rádiójáték alapján készült regénysorozatnak lesz-e ugyanekkora sikere, az még bizonytalan. Bár a könyvet alaposan átírták a forgatókönyvhöz képest, sajnos sok jelenet (jobban mondva fejezet) így is színpadszerű, teátrális maradt; főleg a cselekményt megszakító epizódként beépülő rövid kis humoreszkek, amelyek egy-egy mellékszereplőt vagy egy közösséget mutatnak be. A rádióban remekül funkcionáló szellemes dialógusok és Skype-beszélgetések uralják a regényben is a szöveget, ezekhez pedig csak minimális, leginkább praktikus információtartalmú leírás társul, így az olvasónak folyamatosan hiányérzete van, és úgy érzi, mintha egy kommentekkel tűzdelt scriptet olvasna. A rádiójátékban a dialógusok hatását segítette a hallható színészi játék, a hangeffektek és az aláfestő zenék is, ezeket pedig nem tudja pótolni az a kevés infóval rendelkező mindentudó narrátor, aki alig-alig tesz hozzá valamit a párbeszédekhez, így pedig nem tudunk elég közel kerülni érzelmileg a karakterekhez, és nem teremtődik meg a műsorból jól ismert Időfutár-univerzum sem. A sorozat fanjai nagy valószínűséggel beszerzik majd a regényt is (aminek folytatását decemberre ígérik), de a könyv végeredményben mégis csak egy merchandising termék marad a rádiójátékhoz képest.

Pozsonyi Pagony, 2013, 376 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.