Bacsadi Zsófia

Minden úgy kezdődött, hogy egy szemüveges fiatalember felpattan egy filmes beszélgetésen az ELTE bölcsészkarán. Szenvedélyes védőbeszédet intéz a hallgatósághoz Jancsó Oldás és kötés című filmjéről. A vitára meghívott rendező csak hallgat, majd magához hívja az ifjú magyar–német szakos hallgatót. A találkozás meghatározza mindkettejük későbbi pályáját.

Kritikánk a Rossz Versekről.

Egyszer azt mondta a The Guardiannek, hogy a filmek alkalmat adnak neki, hogy megölje az apját. Bernardo Bertoluccinak több apát is el kellett tennie láb alól, több nagy férfi árnyékából kellett kilépnie, hogy aztán maga is nagy európai szerzői filmes apafigurává nőjön.

Öt átlagos nap egy tanulási nehézségekkel küzdő kislány és családja életéből.

Vannak az ellesett életnek és a mindennapi nyomorúságának nagy filmes krónikásai, talán nyugodt szívvel közéjük sorolhatjuk a brit Mike Leigh-t és Ken Loachot. Filmjeiket nézve az ember szinte megkérdezi magától, hogy miért vágyja viszontlátni a vásznon is azt a kilátástalanságot, önemésztést és piti kínlódást, amit maga is nap mint nap lát vagy talán tapasztal is.