Tévésorozat

Jett

Mikrofilm

Félrement rablások, homályosan kelet-európai bűnözők, elegáns gengszterek és egy kemény, de szexi extolvaj, akinek ez lesz az „utolsó” melója. A Jett alkotóját, Sebastián Gutiérrezt (olyan örökbecsű B filmek írója, mint a Kígyók a fedélzeten vagy a Gothika) három dolog érdekelte: legyen stílusos (mintha Elmore Leonard írta volna), legyen szexi (ha ez nem megy, akkor legyen benne sok aggályok nélkül vetkőző ember) és lehessen benne mutogatni múzsáját, Carla Guginót.

Az atmoszférára és a látványra tényleg sokat adott Gutiérrez: hangulatosak a neonfényes, exkluzív klubok, a puccos gengszterrezidenciák, az egyszerre túlfűtött és fenyegető dialógusok és a sebezhető femme fatale Jettet övező rejtélyek. Ezekkel eleinte le is veszi a nézőt a lábáról, de az egy órán túlnyúló játékidő hamar hosszúvá válik, mert Gutiérrez erősen törve beszéli Leonard írói nyelvét. Érti, hogy egy kis narratív bűvészkedés, egy-két kronológiai ugrás, pikáns párbeszéd és a levegőben lógó, hosszan elnyújtott szexuális feszültség feldobja a cselekményt, de a helyes arányok meglelésével alig boldogul. Az időbeli ugrások és a részletek rejtegetése sokszor bonyolultabbnak mutat fordulatokat, mint amilyenek valójában, az író-rendező fejében az erotika pedig egyet jelent a vetkőzéssel. Megvan az igyekezet, hogy az enerváltnak tűnő Gugino kifürkészhetetlen, eszes bestiaként lépjen elénk, mégis kicsit sokszor csábítja el a kamera tekintetét a színésznő dekoltázsára lágyan eső neonfény. Így a Jett csupán szép kiállítású, de a keveset, amit mond, hosszan és szépen mondja.

Vetíti a Cinemax

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.