Mi történne, ha a 70-es évek brit kemény zsaruinak egyikét lepottyantanánk a viktoriánus East End szutykos sikátoraiba? Nos, tökéletesen a helyén lenne: az ujjakat ugyanúgy eltörhetné, vedelhetne kedvére és járhatná a rablók és pandúrok közötti szürke zónát. Épp ezt gondolta Kevin Cecil, Andy Riley és a brit komédia nagy teherbírású és gátlástalan csillaga, Matt Berry is (Kockafejek, Toast of London, What We Do in the Shadows), amikor megalkották a félszemöldökű, az inkompetencia és a zsenialitás között egyensúlyozó Rabbit felügyelőt.
A húszperces epizódokból álló sorozat szertelen energiájával először lehengerli a nézőt, de a kábulat nem tart sokáig, noha az alkotók lázasan igyekeznek, hogy minden geget és apró húsvéti tojást belezsúfoljanak a kurta epizódokba. Van itt heti bűnügy, s a háttérben lassan érlelődik a nagy összeesküvés is (eláruljuk, gonosz feministák fenekednek) – így minden perc gyakorlatilag követhetetlen rohangálással telik, hogy a korhűen szennyes díszleteket is legyen alkalom megmutatni. A sorozat vaskos humora is működőképes, bár kissé egyenetlen: az alkotók beleszeretnek egyik-másik (gyakorta gyermeteg) poénjukba, amelyet azután unásig ismételgetnek. Remek poénforrás a széria ordító anakronizmusa, szórakoztatók a cirkalmas káromkodások és a különc nyomozótrió a gyengébb pillanatokért is kárpótol. Berry iszákos bunkója, Freddie Fox választékos cambridge-i ficsúrja és Susan Wokoma ordenáré, de ösztönösen tehetséges rendőrnője biztosan elviszi a hátán a sorozatot – ám a nagy kapkodás közepette nekik sincs idejük teljesen kibontakozni.
