Tévétorrent

Year of the Rabbit

Mikrofilm

Mi történne, ha a 70-es évek brit kemény zsaruinak egyikét lepottyantanánk a viktoriánus East End szutykos sikátoraiba? Nos, tökéletesen a helyén lenne: az ujjakat ugyanúgy eltörhetné, vedelhetne kedvére és járhatná a rablók és pandúrok közötti szürke zónát. Épp ezt gondolta Kevin Cecil, Andy Riley és a brit komédia nagy teherbírású és gátlástalan csillaga, Matt Berry is (Kockafejek, Toast of London, What We Do in the Shadows), amikor megalkották a félszemöldökű, az inkompetencia és a zsenialitás között egyensúlyozó Rabbit felügyelőt.

A húszperces epizódokból álló sorozat szertelen energiájával először lehengerli a nézőt, de a kábulat nem tart sokáig, noha az alkotók lázasan igyekeznek, hogy minden geget és apró húsvéti tojást belezsúfoljanak a kurta epizódokba. Van itt heti bűnügy, s a háttérben lassan érlelődik a nagy összeesküvés is (eláruljuk, gonosz feministák fenekednek) – így minden perc gyakorlatilag követhetetlen rohangálással telik, hogy a korhűen szennyes díszleteket is legyen alkalom megmutatni. A sorozat vaskos humora is működőképes, bár kissé egyenetlen: az alkotók beleszeretnek egyik-másik (gyakorta gyermeteg) poénjukba, amelyet azután unásig ismételgetnek. Remek poénforrás a széria ordító anakronizmusa, szórakoztatók a cirkalmas káromkodások és a különc nyomozótrió a gyengébb pillanatokért is kárpótol. Berry iszákos bunkója, Freddie Fox választékos cambridge-i ficsúrja és Susan Wokoma ordenáré, de ösztönösen tehetséges rendőrnője biztosan elviszi a hátán a sorozatot – ám a nagy kapkodás közepette nekik sincs idejük teljesen kibontakozni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.