Film

Frontera Verde

Mikrofilm

A Netflix szívesen mélyeszti fogait a nemzeti piacokba, és saját gyártású, de autentikus helyszíneken, helyi stábbal forgatott sorozatokkal igyekszik a nem angol ajkú nézők kedvében járni (pl. Dark, Sacred Games, Kingdom, Suburra: Blood on Rome). A Frontera Verde a latin-amerikai közönséget célozza meg: egy fiatal bogotai detektív (Juana del Río) érkezik Brazília és Kolumbia határvidékére, hogy az esőerdőben megölt misszionáriusnők ügyében nyomozzon. A sorozat eleinte hűen követi a skandináv krimik nyomvonalát a traumatizált detektívvel, aki idegen közegbe kerül. De már az első néhány epizódban bekúszik a természetfeletti is egy rejtélyes őslakos törzs képében, ami elég gyorsan erodálni kezdi a sorozat szerkezetét. Nem véletlenül juthatnak eszünkbe Ciro Guerra meditatív, természetfelettit lebegtető filmjei (A kígyó ölelése, Az átkelés madarai) – bár a forgatókönyvet nem ő írta, producerként és rendezőként közreműködik. A Frontera Verde a start után egészen lelassul, és olyan vonakodva adagolja a fordulatokat, hogy az kétségkívül próbára teszi a nézőt. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a Netflix nem Guerra rétegzett stílusát igyekszik minisorozatba ültetni, csupán felvizezi a cselekményt a komótos, hipnotikus jelenetekkel (az ezt szolgáló buja képi világ viszont kifogástalan). Az őslakos szereplőkkel hitelesített, s az esőerdők megóvására felszólító üzenet kissé szájbarágós, de kétségtelen súlyt kap a jelenlegi tragikus események fényében – a regionális történelem és társadalom ábrázolása pedig kárpótol a hegyi beszédért.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.