Nem állíthatjuk, hogy el lennénk kényeztetve az ázsiai-amerikaiak életéről, történetéről szóló vagy csak az ő főszereplésükkel készült sorozatokkal (azért akad egy-két kivétel: All-American Girl, Fresh Off the Boat, Into the Badlands). Arról nem is beszélve, hogy milyen kevés szó esik az Egyesült Államok rejtett szégyenéről a Pearl Harbort ért japán támadás után internált japán-amerikaiak történetéről (csak néhány játékfilm gyürkőzött neki a feladatnak: Gyertek el a mennyországba!, American Pastime, Strawberry Fields, Hó hull a cédrusra). A Terror: Gyalázat mindkét fronton igyekszik törleszteni az adósságokat.
A Terror című horror-antológia előző évada is a történelemi dráma és a horror összeházasításával kísérletezett – ott sikerült meglelni a kettő közötti egyensúlyt, de a Gyalázatban inkább előbbi felé billen a mérleg nyelve. A Pearl Harbor-i támadás után internálótáborokba szállított japán-amerikaiakat egy Yuko nevű J-horrorokból szalajtott júrei (elvégzendő feladatával földön ragadt szellem) kísérti: rejtélyes halálesetek, öngyilkosságok történnek. Az idősebb generáció tagjai hosszadalmas taxonómiai vitákba bonyolódnak a szellem természetét illetően, míg a niszei (második generációs, Amerikában született) fiatalok szkeptikusak, de hiába a burjánzó démondiskurzus, a valódi rettenet a xenofóbia. A sorozat készítői sokkal alaposabban rajzolják fel a korszak etnikai törésvonalait, a táborok életét, mint az inkonzisztensen garázdálkodó ártó lelket, aki néha egészen ki is lóg az árnyalt korrajzból.
Az AMC műsorán
