Film

Új rend

Ari Aster: Fehér éjszakák

Mikrofilm

Néprajzi horror.

A szokatlan és nyugtalanító Örökség rendezője úgy házasít össze bizonyos horrorfilmes archetípusokat és alzsánerelemeket, hogy egyszerre valami felkavaróan ismerős és idegen születik belőle. A Fehér éjszakák egyaránt rokona a hatvanas évek mondofilmjeinek, az ezekből táplálkozó kannibálhorroroknak és az olyan szektás filmeknek, mint például A vesszőből font ember. Valamiféle perverz, halálra fixálódott antropológiai érdeklődéssel fordul témája felé, akárcsak a mondo-(ál)dokumentumfilmek, a kényelmesnél jóval hosszabb ideig pihenteti a kamerát a változatos (és olykor groteszkül esztétikus módon) széttrancsírozott testeken, mint a kannibálhorrorok, miközben megkísért a normák, tabuk és a közösség fogalmainak relativizálásával, mint a szektás filmek.

Az egyetemista Dani nehéz perióduson megy keresztül: depresszióval küzdő nővére megöli szüleiket, majd magával is végez. Ennek hatására a lány egyébként is gyenge lábakon álló kapcsolata még inkább meginog az elköteleződni képtelen Christiannel. A fiú a doktoriját írja, és barátaival úgy dönt, hogy egy napéjegyenlőség jegyében rendezett svéd folkfesztiválra utazik, ahol ihletet meríthet, és végre szakíthat a traumatizált Danivel. Az amerikai diákokat a feltűnően vendégszerető Hårga-közösség fogadja, akiknek kezdetben szemet gyönyörködtető és jámbor szertartásai lassanként véressé és groteszkké változnak.

A rendező még a környezet megválasztásával is nehezíti a saját dolgát. A szelíd budai lankák (a film nagy részét magyar helyszíneken forgatták), színpompás virágkoszorúk és az örök északi napfény éles ellentétben állnak a horrorok megszokott félhomályával és nehezített látási viszonyaival, az angolul is kiválóan beszélő svéd szekta pedig látszólag kevés közös vonást mutat a mondo sötét bőrű kannibáljaival. Aster egy másfajta idegenséget komponál Európa pogány múltjából és ismeretlenül is ismerős ősi népszokásaiból, melynek elemei belesimultak a keresztény kultúrá­ba. A filmbe beépül az antropológiai nézőpont, mely minden népszokást egyenlőként kezel, és igyekszik elválasztani a kutató saját kultúrájának erkölcsi ítéleteitől (ennek fényében különösen sokkoló, ahogy az egyik eminens hallgató a közösség két vénjének rituális és gyomorforgatóan véres öngyilkossága után egyből jegyzetfüzetéért rohan). A film előrehaladtával egyre jobban feltárul az évezredek alatt lepárolt és a maga bizarrságában meghökkentően racionális szokásrendszer, amelyben a Hårga-közösség bizonyos időközönként „vért frissít” idegenekkel, kezeli a vérfertőzést, és hullákkal trágyázza a vetést. Minden kívülálló megkapja szerepét az ünnepben: kiből áldozat lesz, kiből tenyészmén, kiből pedig új családtag.

A film ingatag viszonyítási pontja Dani, akit minden viszolygása ellenére megbabonáz a csoport. Az igazi horror az, ahogy végigkövetjük az általunk ismert keresztény, modern civilizáció fokozatos lehullását a lányról (a fiatal Florence Pugh bámulatosan veszi a rendező állította színészi akadályokat). Ideális áldozat, mert „rosszul” gyászol: fiatal felnőttként lesz árva, és a családja halála után nem találja a helyét az „övéi” közt. A Hårga egy új közösséget, gyökereket és tiszta rendszert kínál neki – és a lehető legfelkavaróbb módon, de végre elvághatja a Christianhez kötődő köldökzsinórját (a Fehér éjszakáktól nem idegen a könyörtelen párkapcsolati drámák szép skandináv hagyománya). Azt kapja a svédektől, amit a fiútól soha, az együtt sírást, az együtt szenvedést, a katarzist és az életörömtől legyőzött halált.

Ari Astert sokan csak megkötésekkel nevezik horrorrendezőnek, pedig a perspektívájában van valami mélyen iszonyatos: azt mutatja meg, hogy milyen rettenetes, de felszabadító kiutak vannak a gyászból, hogy léteznek másfajta normák és tabuk a mi keresztény koordináta-rendszerünkön kívül is, és a traumatizált emberek atomjaira hullott világából olyan új rend állhat össze, ami ép ésszel alig fölfogható, és a szemnek elviselhetetlen.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.