Egy nő kislisszol a 36. születésnapjára rendezett partiról, hogy megkeresse elkóborolt macskáját. Nem néz szét, amikor átkel a zebrán, és elüti egy autó. A szemünk előtt vérzik el az úttesten. Majd hirtelen újra a partin találja magát, ahogy a fürdőszobai tükörbe bámul. Újra és újra meghal, majd jön a fürdőszoba. Miért éli át mindig ezt a rémálomszerű helyzetet? Talán a partin elszívott kokainnal bélelt füves cigi tehet róla? Vagy a parti helyszínéül szolgáló régi jesivát kísértik ősi szellemek? Gyerekkori traumája harapta fenékbe? Esetleg a könyörtelen univerzum bünteti múltbeli bűneiért? Nadia jó programfejlesztőként igyekszik végigvinni a borzalmas játékot és megérteni a logikáját, de mindent megváltoztat, amikor találkozik a szintén hurokban ragadt, mániákusan akkurátus Alannel…
Leslye Headland, Amy Poehler és a főszerepet kápráztatóan játszó Natasha Lyonne együtt írták a többrétegű, akár ellentétes értelmezésekre nyitott sorozatot, amely könnyedén vált vígjátékból drámába, abszurdból horrorba. És szinte mellékesen sikerül megragadnia a videojátékok narratív logikáját – izgalmas választás, hogy a glitch-et, a hibát teszi meg a cselekmény motorjául. Ami persze komikus narratív kísérletnek indul (már láttunk ilyet: a legevidensebb példa az Idétlen időkig), de az alkotócsapat pontosan ráérez, mikor kell mélyebbre ásni. A Russian Doll a matrjoskababákhoz hasonlóan egymásba nyíló rétegeket rejt, amelyek lassan vezetnek el a két kulcsszereplő sötét titkához – amitől Freud, Jung és Lacan egyként nyalná meg minden ujját.
Elérhető a Netflixen
