Barna Imre

Ma reggel nem folyt víz a csapból.

Megy ez a jelenet most. Hogy tolmácsot szeretne kérni, mert nem érti, mit mond az amerikai. Volt egy elképzelés. Ügyvéd, tévé­stáb is van vele. És akkor milyen már az, hogy egyszer csak mellélép az illető a téren, és angolul beszél.

Vicces és jellemző, hogy a fordítást ferdítésnek mondó metafora maga is ferdítés: az eredeti traduttore / traditore játékát szellemesen, mégis elég tökéletlenül reprodukálja. Quod erat demonstrandum: baj van a fordítással.

Ja, és ha még nem mondtam volna: a (mű)(ford.) természetesen nem szavakat fordít, hanem szövegeket.

Az úgy volt, hogy a 4. fejezetet egy 17. század eleji rózsakeresztes-alkimista szövegből, a Michael Maier-féle Atalanta fugiensből vett mottó indítja: "Aki kulcs nélkül próbál bejutni a Filozófusok Rózsalugasába, olyan, mint aki láb nélkül akarna járni."

Csalunk tehát. Úgy teszünk, mintha másvalaki volnánk, pedig dehogy.

Hogy igen, hát ügyesen meg vannak írva, jó - ismeri el a világhíres tudóskolléga posztmodern regényeiről C. -, csak éppen... - Szóval, hogy őszerinte műanyagból vannak, na. - Sono di plastica - mondja. Majd gyorsan hozzáteszi, hogy az én fordításaim viszont bizonyára nagyszerűek, és udvariasan rám mosolyog.

Megtanultam olvasni. Nem sokkal később úgy döntött a család, hogy ideje elkezdenem a némettanulást is. Kaptam egy kemény fedelű, vékony könyvet. Ismerős képek és értelmetlenül egymáshoz tapasztott betűk voltak benne: Es war einmal... Hogy Hófehérkéről szól a történet, azt persze hamar kitaláltam.

A fordító grafomán. Pont olyan, mint Esterházy Péter másolószerzetese, aki munkája végeztével "kiront a cellájából egy (kivont) gyönyörű Pascal-idézettel, hallgatná meg 'valaki', milyen szépet írt, ő, most..." (A kitömött hattyú, Magvető, 1988). Idéztem is ezt egyszer, de bár ne tettem volna, mert egy idősebb, tehát szigorú, de igazságos pályatárs a fejemre olvasta, hogy el vagyok telve magamtól.

Azt írja az újság, hogy újrafordítják a Miatyánkot. Ha jól értem a kissé zavaros beszámolót, "egy igen nagy létszámú francia bibliatudós- és írócsapat" már a 90-es évek közepe óta dolgozik "az új gyalulatú Biblián", és úgy tervezik, hogy ha jövőre Róma is rábólint, a 2015-ben nyomtatandó új misekönyvekbe már az ő verziójuk fog bekerülni.