Átlátszó cső, szertelen kislabdák, megsebzett identitás 20 millióból: május 7-én nyílik a magyar pavilon Velencében. Nemcsak pénzről, jogkörökről is szó van.
Húsz éve volt. Nem „építette fel” a szerzőit, nem hitt a marketinges hókuszpókuszokban és az állami támogatásban – de akkor hogyan csinálta meg a legtekintélyesebb kortárs szépirodalmi kiadót?
Amit Bencsik Barnabás öt év alatt felépített, egyik pillanatról a másikra megszűnt, de a múzeum Fabényi Júlia vezetése alatt sem jutott a Műcsarnok sorsára.
Megszűnt az alapkutatásokat szolgáló OTKA, amely a nemzetközi átvilágítás szerint is a magyar kutatási rendszer nagyszerű eleme volt. Pálinkás József, az új megahivatal elnöke azt ígéri, minden úgy lesz, mint régen. De akkor meg mire jó ez az egész?
„7,9 milliárd forintot költ a kormány jövő év végéig a Budavári Palota megújítására” – számolta össze L. Simon László a Hauszmann-bizottság tegnapi ülésének sajtónyilvános részén.
Az Anschluss vetett véget a nemzetközi modernista csoportnak, amelyben olyan magyar képzőművészek is fontos szerepet vállaltak, akiknek a nevét itthon alig ismerjük. A Hagenbund történetéről a Belvedere nagy tárlatával egy időben a bécsi Collegium Hungaricum is szervezett kiállítást.
Közvetlenül a magyar államkasszából fizetik ki a Ridley Scott és más hollywoodi rendezők itt forgatott filmjei által igénybe vehető támogatást, mert nem jött össze elég társasági adó a piacról. Idén csaknem 4 milliárddal pótolja ki az állam a filmekre szánt tao-pénzeket.
A tervezett új reklámadóval csak három cég járna jól, és nemcsak Simicska Lajosnak fájna, hanem a kis és közepes médiavállalatoknak is. Különösen a nyomtatott sajtónak.
Schwezoff Dávid alaposan felkavarta a zsidó hitközség ügyeit, ám „leleplezéseivel” nem lett tisztább a kép, még ha néhány akut problémára rávilágított is.