A zsidó hitközség átláthatatlan ügyei

Viharos kilépő

  • Hamvay Péter
  • 2015. február 22.

Belpol

Schwezoff Dávid alaposan felkavarta a zsidó hitközség ügyeit, ám „leleplezéseivel” nem lett tisztább a kép, még ha néhány akut problémára rávilágított is.

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) csütörtökön összehívott közgyűlése Schwezoff Dávid ügy­vezető igazgatót 38–18 arányban visszahívta. Schwezoffot Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója váltja megbízottként májusig, amikor mindkét szervezetben általános tisztújítás lesz.

Schwezoff Dávid a közgyűlést nem tartja hatályosnak, mert a meghívó formai és tartalmi hibákat tartalmazott. E problémát a közgyűlés azzal zárta rövidre, hogy a jelenlévők imponáló többséggel legitimnek fogadták el az összejövetelt. Amelyen valamennyi felszólaló Schwezoff távozása mellett érvelt, szemére hányva, hogy feljelentéseivel, vádjaival, leváltásaival, kiszivárogtatott hangfelvételeivel szétzilálta a közösséget, ahelyett, hogy, mint ígérte, a szervezet átláthatóságán és hatékonyabbá tételén dolgozott volna. Schwezoff nem reagált érdemben a vádakra. A szavazás után Schwezoff a Narancsnak azt mondta, hogy bár illegitimnek tartja a közgyűlést, az mégis „megmutatta a választói akaratot”. Heisler András Mazsihisz-elnök úgy véli, a közösség egy megosztó vezetőjétől vált meg, és abban bízik, hogy békésebb körülmények között folytathatják a munkát.

Zoltai Gusztáv volt ügyvezető igazgatót is megkérdeztük, mit gondol az ő emberének tartott Schwezoff visszahívásáról. Ő azon­ban hevesen cáfolta, hogy bármi köze lett volna hozzá; mint mondta, nem is ismerte korábban, az állítólagos ismeretséggel csak őt akarták kompromittálni. Heisler egyik korábbi nyilatkozatában odáig ment, hogy Schwezoff a kormánypárt érdekeit szolgálta. Tény, hogy a Mazsihisszel a Szabadság téri emlékmű és a Sorsok Háza miatt hadban álló kormánynak jól jött, hogy Schwezoff gúny tárgyává lett működése alkalmat teremtett a zsidó vallási vezetés rossz színben föltüntetésére – ám az, hogy egyáltalán szerepet kapott a zsidó közéletben, mégsem varrható Orbán Viktor nyakába.

 

Lelépett

Schwezoff Dávidot tavaly július 3-án meggyőző fölénnyel választotta meg a közgyűlés a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatójának, a BZSH és a Mazsihisz operatív vezetését 24 évig egy kézben birtokló, kényszerűen távozó Zoltai Gusztáv után. Aztán hamar kiderült, hogy a vallási szervezet új vezetője hajdanán Carol Hore Mohn néven budapesti melegbárok transzvesztitashow-iban lépett fel, katolikus kántorként ténykedett, de megfordult az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészképző szakán is. Ennek ellenére sokan álltak mögötte: noha a BZSH ügyvezetőjévé választása előtt csak transzvesztitamúltjáról tájékoztatta a közgyűlést, néhány héttel később úgy szerzett a Mazsihisz ügyvezetői igazgatói választásán 40 voksot – a nyertes Kunos Péterre leadott 45-tel szemben –, hogy mozgalmas elő­életét bő terjedelemben tárgyalta már a sajtó. (Részletesen lásd: Útkeresők, Magyar Narancs, 2014. július 17.)

Tordai Péter, a BZSH elnöke is meg akart szabadulni ügyvezetőjétől, ám kezdetben nem tudott mit tenni a szabályosan megválasztott igazgatóval szemben. November 5-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy fegyelmi indításával leváltsa Schwezoffot, ám utóbbi megelőzte, és október végére hívott össze közgyűlést, hogy az menessze Tordait – amit a küldöttek meg is szavaztak. Schwezoff visszahívását viszont csak 27-en támogatták, míg 31 fő továbbra is bízott benne. Bár az eredmény azt is megmutatta, hogy hívei száma megcsappant, Schwezoff mégsem lett óvatos. Sőt.

November 19-én a Zuglói Körzet fogalmazott meg egy kiáltványt Elég volt! címmel. „Nem az ügyvezető múltja okozza közösségünk elégedetlenségét, hanem az ügyvezetés jelene” – áll a szövegben. A tiltakozás közvetlen kiváltó oka részben Schweitzer József főrabbi levelének megkérdőjelezése volt. Schweitzer ugyanis azt írta a BZSH tagjainak, hogy Schwezoff ugyan tsuvát tett (megtérést a múltja miatt), de nem annak szellemében élt azt követően. Az érintett erre úgy ­reagált, hogy visszaélhettek a 92 éves főrabbi nevével, ezért nem citálja vallási bíróság elé a professzort. Schweitzer azonban a múlt csütörtöki közgyűlés előtt újabb levelet írt, ahol világosan fogalmazott: „Meg kell akadályoznunk, hogy Schwezoff Dávid tovább folytassa lejárató hadjáratát közösségünk vezetői és tagjai ellen.” A közgyűlést, amelyen végül leváltották az ügyvezetőt, 25 BZSH-tag hívta össze, hiszen elnök, vezető elöljáró és határozatképes elöljáróság nincs.

 

Zsinagógabiznisz

Schwezoff rövid igazgatósko­dása alatt tisztogatásba kezdett. Mindent megtett, hogy a Mazsihisz bontsa fel a szerződést Vadas Vera cégével, az Aviv Travellal, amely a Dohány utcai zsinagóga beléptetési rendszerét üzemelteti, beleértve a jegyértékesítést. Miután ez nem sikerült, november 8-án különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás és sikkasztás gyanúja miatt tett feljelentést a budapesti beléptetési és jegyértékesítési rendszer ügyében. Schwezoff „akár félmilliárdos” elsíbolt összegről beszélt.

A Mazsihisztől kapott információk szerint az Aviv Travel bevonására körülbelül 15 évvel ezelőtt került sor, mert a hitközségnek nem volt infrastruktúrája a marketingtevékenységhez. Forrásaink állítják, Vadas cége sokat tett azért, hogy a Dohány utcai zsinagóga az egyik leglátogatottabb műemlék legyen.

A Dohány utcai zsinagóga a BZSH hitéletét szolgálja, de a turisztikai és múzeumi hasznosítás a Mazsihiszé; a bevételen az Aviv Travel és a Mazsihisz risztel.
A Mazsihisz a BZSH-nak, a Dohány utcai zsinagóga körzetének és a Magyar Zsidó Múzeumnak osztja tovább a pénzt. Az Aviv Travel bocsátja ki a jegyeket (mintha a Szépművészeti Múzeum belépőjegyeit egy kft. árusítaná), a pénz tehát a magáncéghez folyik be. A Mazsihisz – közlése szerint – 2013-ban bruttó 393 millió forint bevételhez jutott a zsinagóga és a múzeum belépőiből, azt azonban sem Vadas, sem Heisler nem árulta el, mennyi volt a teljes bevétel, tehát nem tudni, mennyi maradt Vadas cégénél. A nyilvános cégadatokból annyi tudható, hogy az Aviv Travel 2013-ban több mint félmilliárdos árbevételre tett szert, de hogy ebből mennyit fialt a zsinagóga, az üzleti titok. Az Aviv Travel minden eladott jegy után 6,5 százalékot kap a marketing, az árusítás és más jogcímeken. Kunos szerint ez méltányos, sőt alacsony összeg egy utazási iroda munkájáért. Ám a 2500 forintos alapjegy helyett lehet vásárolni például 3200 forintosat is, amivel idegenvezetés is jár. Ezt szintén az Aviv Travel biztosítja, és ő kapja az ellentételezést. A Mazsihisz sem tudja pontosan, mekkora összegről van szó. Az új ügyvezető annyit elmondott, hogy a jegyárban lévő szolgáltatásokra érvényes árrést csökkenteni lehet, hiszen „a forgalom növekedésével nem nőttek egyenes arányban a költségek”. A helyzet faramuciságát egy ideje a Mazsihisz is érzi; tőlük tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt kísérletet tettek a „rendszer megfordítására”, de „ez akkor nem valósult meg”.

 

Bokszzsák

Schwezoff Dávid Vadas Vera másik cégével, a Zsidó Nyári Fesztivál szervezésében közreműködő Plaza Szerviz Kft.-vel október 31-én bontott szerződést. Vadas állítása szerint Schwezoff először egyik munkatársát, Császár Balázst próbálta fölé helyezni, de ebbe nem ment bele; így 17 év után távozni kényszerült az általa kitalált és felépített fesztivál élé­ről. A Zsidó Nyári Fesztivál szervezése a Budapesti Zsidó Hitközséghez tartozó Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ (ZSIKK) feladata lett, melynek vezetője Vadas volt.

A BZSH korábbi, máig titkos átvilágítása megállapította például, hogy a Zoltai-érában alapszabály-ellenesen, hatáskör és közgyűlési megerősítés nélkül létrehozott ZSIKK jóformán minden feladatát hosszú távra „kiszervezte” már az első pillanattól. Gyakran olyan cégek szolgáltatásait vette igénybe, amelyek kapcsolatba hozhatók Vadas rokonságával – írta a Népszabadság az általa megszerzett dokumentum alapján. Vadas szinte korlátozás nélkül vállalhatott kötelezettségeket a BZSH nevében, utalási jogkörét pedig át is adhatta másnak. Vadas Vera lapunknak azt állította, erre soha nem került sor, és csak a könyvelést végezte az unokatestvére, kiszervezni pedig azért kellett a munkát, mert összesen egy munkatársa volt a ZSIKK-nél; de a napilap egyéb állításait érdemben nem cáfolta.

Schwezoff e vádakat megtoldotta azzal, hogy a hitközségnek a fesztivállal kapcsolatban 45 millió helyett csak 18 millió forint társasági adóból (tao) átengedett bevételhez sikerült jutni, a többi egy közvetítő cégnél maradt.
A tao-felajánlást saját jogon nem tudták igénybe venni, lévén nem bejegyzett előadó-művészeti szervezet, ezért az utóbbi években a StudioArt Egyesületen keresztül jutottak e támogatási formához. Sem a Mazsihisz, sem Vadas, sem Vidó Tamás, a közvetítő cég vezetője nem árulta el, miért csak ekkora összeg jutott a taóból a hitközséghez, és hogy a többi hová került. Kunos nyílt levelében azzal vágott vissza Schwezoffnak, hogy létezik olyan hangfelvétel, amin a már leváltott ügyvezető munkatársa hallható, amint a tao-ügyben közreműködő cég vezetőjétől egy jelentős pénzösszeget kér Schwezoff aláírásának feltételeként.

Kunos jelezte, tervezik, hogy a fesztivál és más kulturális projektek szervezésére később létrehoznak egy saját nonprofit kft.-t, ami önállóan igényelhet taót. Heisler András azonban már megkereste Vadas Verát a jövő évi fesztivál ügyében. Vadas a Narancsnak elmondta, csak feltételekkel vállalja a nagy késésben lévő, az előző ügyvezető miatt egy 10 milliós NKA-pályázatról lecsúszott idei fesztivál megvalósítását. Megjegyezte: Közép-Európa legnagyobb összművészeti zsidó fesztiválja az utolsó három évben nem kapott sem a BZSH-tól, sem a Mazsihisztől támogatást, 2014-ben 13 millió forintos eredménnyel zárt. „Szóval itt volt az ideje, hogy jó magyar szokás szerint bemocskolják és tönkretegyék.” Úgy érzi, a BZSH és a Mazsihisz harcába neki és cégeinek a boksz­zsák szerepe jutott. Szerinte a Mazsihisz vagy továbbra is együttműködik profi turisztikai és fesztiválszervező cégekkel, vagy a nulláról felépít évek munkájával és 100 milliós ráfordítással egy saját divíziót.

 

Valamit félreértett

Schwezoff legnagyobb dobása a zsinagóga beléptetési rendszerének átalakítására és az online jegyértékesítésre kiírt pályázat anomáliáinak a „feltárása” volt. A zártkörű, meghívásos pályázatot november 25-én hirdette meg a Mazsihisz, rendkívül rövid, hó végi beadással. A meghívott három cégből kettő nyújtott be értékelhető ajánlatot. Kunos Schwezoffal együtt egy hattagú bírálóbizottságot hozott létre. Bár a szakértői vélemények megoszlottak, a bizottság úgy döntött, hogy a további tárgyalásokat a Kosoa Kft.-vel kell folyatni – mondja Kunos, s hozzáteszi, Schwezoff azután kezdett mutyit sejteni, hogy nem sikerült Fröhlichet rávenni arra, vonja vissza aláírását a csütörtöki közgyűlést összehívó indítványról. Schwezoff szerint viszont gyanús volt a rövid határidő, a meghívásos módszer, és az, hogy a cég Kunos Péter titkárnőjének, Végh Erika ismerősének a lakására van bejegyezve. Kunos hangsúlyozta: a céggel való tárgyalások már az ő hivatalba lépése előtt, tehát a formális pályázat előtt megkezdődtek a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának, Fröhlich Róbert feleségének a vezetésével. Amikor Schwezoff október 13-án arról beszélt a főrabbi feleségével, hogy a vélelmezett visszaélések miatt az egyik elöljáró rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte, a Magyar Nemzet birtokába jutott hangfelvétel szerint Fröhlich Katalin azt kérte tőle, hogy beszélje le az említett elöljárót az ülés összehívásáról, mondja neki azt, hogy „valamit félreértett”. Miután a cikk megjelent, Schwezoff január 5-én felmondott Fröhlich Róbert főrabbinak és a feleségének. Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban: a zsinagóga közössége megerősítette főrabbiját, és a rabbitestület is szembefordult Schwezoff-fal. Kunos mindenesetre visszavonta a tendert, a Narancs kérdésére pedig azt mondta, egyelőre nem írnak ki újabbat.

Neked ajánljuk