Vákuumban - A Ludwig Múzeum új korszaka

Amit Bencsik Barnabás öt év alatt felépített, egyik pillanatról a másikra megszűnt, de a múzeum Fabényi Júlia vezetése alatt sem jutott a Műcsarnok sorsára.

„Nézőpont kérdése, hogy félig üres vagy félig tele pohárról beszélünk – mondta Mélyi József művészettörténész (és lapunk állandó szerzője – szerk.), amikor a Ludwig Múzeum utolsó húsz hónapjának értékelésére kértük. – Ha onnan nézzük, hogy a Ludwig a korábbi igazgató, Bencsik Barnabás vezetése alatt bekerült a nemzetközi diskurzusba, legalábbis annak szélére, hiszen nem a legnagyobb, de jelentős nemzetközi intézményekkel tudott egyenrangú félként együtt dolgozni, szellemi-tudományos műhely volt, ahol hosszú távú kutatások folytak, erre épültek a kiállítások, katalógusok; nos, innen nézve a pohár félig üres, mert ezek hiányoznak a mai Ludwigból. Viszont az állami intézményrendszer lepusztu­lásának szomorú szemszögéből nézve még ez is félig telinek látszik, mert a múzeum nem lett a Magyar Művészeti Akadémia martaléka, továbbra is kortárs kiállítóhelyként működik, jobb-rosszabb kiállításokkal, amelyek azonban érvényes nemzetközi kontextus nélkül nem szólhatnak igazán.”

Kevesebb bevétel, több támogatás

Nehéz megítélni, hogy mennyire sikeresek a kiállítások. Bencsik utolsó teljes évében, 2012-ben 56 ezren nézték meg a múzeum kiállításait, ebből 34 ezer volt a fizető látogató. Tavaly 70 ezerre – Bencsik ötéves időszakának átlagára – emelkedett a látogatószám, ebből 58 ezer volt a fizető vendég. Az emelkedés abból adódik, hogy több mint duplájára (22 ezerről 47 ezerre) sikerült emelni a kedvezményes jegyet váltók számát. A múzeum marketingosztálya szerint a korábbinál lényegesen több partnerrel (például Müpa, OTP, Libri-csoport) kötöttek együtt­­működést, és ezek keretében a múzeum kedvezményes jegycsomagokat biztosított. Ezenkívül számos médiapartnerrel kötött megállapodásban az előfizetői csomagok része lett a ludwigos kedvezmény. (A Narancs előfizetői is kedvezménnyel vásárolhatnak jegyet a múzeumba – a szerk.) Ugyanakkor mindez nem látszik a jegyárbevételen, amely a 2012-es 41 millióról tavaly 35 millióra csökkent. Ács Tamás gazdasági igazgató szavaiból az derült ki, hogy a kedvezményes jegyet váltók jó része nem egyéni múzeumlátogató, hanem a különböző barterek révén létrejött rendezvények vendégeinek kiosztott jelképes árú (1 forintos) jegyek tulajdonosa. Nemcsak a jegybevétel, hanem az összes saját bevétel is csökkent, a 2012-es 168 millió forintról 153 millió forintra, ahogy a teljes bevételi főösszeg is valamelyest kevesebb. Némileg nőtt ugyanakkor a költségvetési támogatás, 237 millióról 241 millióra, és jelentős tétel lett az NKA-tól és az MMA-tól kapott összesen 64,7 millió pályázati pénz. Az NKA-nál összesen 11 pályázatot nyertek 2014-ben, és a miniszteri keretből is kaptak 30 milliót.

Hazai pályán (Fabényi Júlia)

Fotó: Czimbal Gyula / MTI

„A közönség hűséges maradt, a szakma jó része azonban tartózkodó a múzeum teljesítményé­vel szemben” – mondja Fabényi. Nagy Gergely, az Artportál főszerkesztője szerint valóban vákuumban van a Ludwig. Zavar, hallgatás veszi körül, és a falakon belülről sem szűrődik ki túl sok minden. Hogy bojkott volna az intézménnyel szemben, az szerinte nem igaz, de sokan problematikusnak érzik a Ludwiggal való együttműködést, csakúgy, mint a Műcsarnok és a Capa Központ esetében. Pedig dolgoznak a Ludwigban jó szakemberek most is, és vannak jó kiállítások – véli Nagy.

Elfelejtették

A zavar és távolságtartás oka a 2013-as botrányos igazgatóváltás. Nem Fabényi Júlia személyével, hanem a pályáztatás módjával volt baj. A 2008-ban kinevezett Bencsik Barnabásnak épp két éve, 2013. február 28-án járt le a mandátuma. A tárca másnap kiírta a pályázatot, és egyben azt is közölte vele, hogy mandátumát a szokással ellentétben nem hosszabbítják meg az új igazgató hivatalba lépéséig. A kormányzat világossá tette: nem akarja, hogy Bencsik folytassa a munkát, de érveket nem tudott felhozni ellene. A múzeum költségvetése a folyamatosan csökkenő állami támogatás ellenére egyensúlyban volt, kiállítási programjába, látogatószámaiba nem lehetett belekötni, maga a minisztérium is kiválóra minősítette korábbi ellenőrzései során a közgyűjtemény munkáját. Így aztán Halász János akkori kulturális államtitkár egyre ügyetlenebbül játszotta szerepét az egyre kínosabb pályázati bohózatban.

Bencsik a jelzés ellenére bízott a folytatásban, és beadta pályázatát. A beérkezett két pályamunka közül Fabényiét támogatta az emberi erőforrások minisztere által felkért bírálóbizottság, ahová a Ludwig Alapítványt elfelejtették meginvitálni. Egymás mellé téve Bencsik 57 oldalas, alapos, kidolgozott koncepcióját és Fabényi Júlia 11 oldalas dolgozatát, világos, hogy a döntés nem e dokumentumok alapján született meg.

Egy kormányzati forrásunk azt mondta, Bencsiknek azért kellett buknia, mert a Ludwig olyan hely volt, ahol a liberális értelmiség otthonosan érezte magát. Ugyanakkor Fabényi ismert és elismert alakja a kortárs szcénának, a Lipcsében végzett, kiállításokat százas nagyságrendben maga mögött tudó szakember jobboldali szimpátiája ismert, de köze sincs az MMA-val fémjelzett kultúrpolitikai irányhoz. A Ludwigban egyik első saját projektjeként például a beatnemzedékről és Allen Ginsbergről nyitott tárlatot, közvet­lenül ezután a rendszerkritikus orosz művészek mutatkoztak be, de a holokausztra reflektáló kiállítás is látható volt. Fabényi tevékenységének köszönhetően lett a Szombathelyi Képtár komoly intézmény, 2000 és 2005 között vezette a Műcsarnokot, majd a Baranya Megyei Múzeumokat.

Bencsik Barnabás nemzetközi együttműködésben, esetenként komoly kutatáson alapuló saját produkciókkal rukkolt elő, ilyen volt a John Cage, a Fotórealizmus vagy A meztelen férfi című kiállítás. Stábjával felépített egy olyan nemzetközi együttműködést, ami épp mandátuma utolsó felében kezdett beérni – vélik szakemberek. Azért érezte mindenféle ra­cionalitást nélkülözőnek a döntést, mert ezzel egyszerűen elherdálták azt a szellemi befektetést, kapcsolati tőkét, amit öt év alatt létrehoztak – mondja az érintett.

Bencsik leváltásakor azt jósolta, távozni fognak a munkatársai. Ez be is következett, a kiállítási osztály, a korábbi kurátorok jórészt azonnal felmondtak, így tett Székely Katalin, Simon Katalin, Turai Hedvig. Bencsik szerint összesen 11 munkatárs távozott. Közülük számosan szabadúszó, intézményeken kívül dolgozó szakemberekként működnek vagy parkolópályán vannak. Fontos megjegyezni, hogy Fabényi senkit nem küldött el Bencsik emberei közül.

A Bencsik által előkészített kiállítások közül – elsősorban a kurátorok távozása miatt – egyik sem valósult meg utóda alatt. A részben Mélyi József által szervezett, a 60-as éveket bemutató tárlat sem jött létre, és a világsztár Marina Abramović is jelezte, hogy csak Bencsikkel hajlandó együttműködni.

Bencsik saját szellemi tulajdonaként levédette, és magával vitte a korábban a Hungarofest részeként az ő kezdeményezésére létrejött és mandátuma elején az intézménybe integrált ACAX – Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda nevét, amely elsősorban külföldi vásárok, biennálék kurátorait ismerteti meg a magyar képzőművészettel. Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum kiállítási és gyűjteményi osztályának vezetője szerint a múzeumnak jelenleg úgy sincs forrása nagy nemzetközi biennálék kurátorait Budapestre hozni, de, mint mondta, Magyarország most egyébként sem túl vonzó terep számukra. Szipőcs szerint az iroda mai formájában, a múzeum osztályaként új munkatársakkal működik, és nemzetközi pályázatokat kezel. Sikeresen pályáztak például egy hat ország részvételével megvalósuló uniós művészeti projektre, amely nemzetközi kutatási és reziden­cia­programok révén segíti a művészek országok közötti mobilitását és társadalmi szerepvállalását – teszi hozzá Fabényi. A program eredményeiből a 2015-ös velencei és a 2017-es liverpooli biennálén lesz kiállítás. Számos személyhez kötött nemzetközi kapcsolatnak valóban vége szakadt Bencsikék távozásával – ismeri el Szipőcs Krisztina, de több megmaradt, hiszen a múzeum első igazgatója, Néray Katalin és stábja a 90-es évek óta építette ezeket. Említette, hogy nemrég jártak náluk a New York-i MOMA kurátorai, akik Ladik Katalin életművét fedezték fel. Fabényinak egyébként kiváló német és osztrák, személyes és intézményi kapcsolatai vannak.

Más korosztály

Szipőcs szerint egyszerűen arról van szó, hogy más korosztályra fókuszál Fabényi, mint elődje. Bencsik a most negyvenes, Fabényi pedig elsősorban a hatvanas éveiben járó generáció életművének feldolgozásával, nemzetközi kontextusba helyezésével törődik elsősorban. Mint Fabényi lapunknak elmondta, ezeknek a két világrend metszetében létrejött életműveknek a feldolgozásával nemcsak a hiányosságok törlesztése a cél; az új kutatások számos tényt új megvilágításba helyeznek a ­közelmúlt művészettörténetével kapcsolatban. Károlyi Zsigmond, Lengyel András, Tolvaly Ernő életművéről van például szó, utóbbinak tavaly rendeztek kiállítást. Fabényi tevékenységének másik központi eleme a külföldön világhírt szerző magyar művészek „hazahozatala” volt. Így jött létre a ­Reigl Judit- és a Hantai Simon-kiállítás. Fabényi ez utóbbira a legbüszkébb, hiszen ilyen nagyszabású tárlata nem volt Magyarországon még a festőnek.

Bencsik igyekezett a magyar és közép-európai témákat és művészeket úgy bemutatni, hogy az a nemzetközi kánont képző intézmények figyelmét, együttműködési készségét is felkeltse: Csörgő Attila 2009-es kiállítása pél­dául Budapestről Luxemburgba és a hamburgi Kunsthalléba utazott tovább. A nagyközönséget a fotó műfajával csalogatta be a múzeumba: Robert Capa, Munkácsi Márton mellett olyan sztárokkal, mint Anton Corbijn és Robert Mapplethorpe. Yona Friedman kiállításával pedig a világ­hírű magyar származású építész életművét mutatták be idehaza. Elkezdődött a 60-as, 70-es évek neoavantgárd művészetének feldolgozására irányuló projekt, amit most az intézményen kívül folytatnak.

Bencsik nem akarta minősíteni Fabényi munkáját, mert mint mondta, nem járt azóta a Ludwigban. Egykori asszisztense, Székely Katalin szerint – aki most szabadúszó kurátor és PhD-hallgató az ELTE-n – „vannak jó kiállítások is, bár a színvonal elég egyenetlen”. Mások is megjegyzik, hogy számos kiállítást láthatóan a kényszer vagy a pénztelenség szült. Nagy Gergely szerint vannak releváns tárlatok, például a [csend] – Egy holokausztkiállítás és a most látható Ciprian Mureşan-tárlat. E kettőt majd minden hozzászólónk kiemeli. Nagy szerint a programadónak szánt kiállítások viszont súlytalanok lettek, az Anarchia. Utópia. Forradalom. című tárlatból például épp ez a három hiányzott, és megdöbbentő volt, mennyire nem reflektált arra a társadalmi kontextusra, amely most Magyarországon van.

 

Konkurencia nélkül

Nagyobb teljesítményre ösztönözne, ha működne a Ludwignak valódi konkurenciája, de a mos­tani Műcsarnok tragikus módon leradírozta magát a térképről – állítja Nagy Gergely. Mások hozzáteszik, hogy a Bálnában megnyílt új Budapest Galéria sem lép fel azzal az igénnyel, hogy a legkorszerűbb képzőművészeti tendenciákat bemutassa. A közpénzen fenntartott egész hazai művé­szeti intézményrendszer szétesésének és kiüresítésének következményei hozták lehetetlen helyzetbe a Ludwigot is – magyarázza Nagy Gergely. Részben erre a folyamatra reflektál a számos volt ludwigos részvételével alapított Off-Biennále, amely állami támogatás nélkül, állami fenntartású intézmények közreműködése nélkül igyekszik egy kortárs képzőművészeti seregszemlét létrehozni idén tavasszal.

Mások szerint azonban a Ludwig még mindig ablak a világra. Fitz Péter művészettörténész kifejezetten dicsérte Fabényi működését. Azt mondja, Fabényi vezetésével először kapott muzeológiában jártas igazgatót az intézmény, hiszen sem a „rendkívüli képességű és hatású” Néray Katalin, sem pedig Bencsik Barnabás nem volt múzeumi szakember. 2008-ban a szakmai bizottság által egyaránt ajánlott Fitz és Bencsik közül végül utóbbit nevezte ki Hiller a múzeum élére, Fitz azonban most úgy nyilatkozott: szerencsésebb lett volna Bencsiknek újabb öt évet adni, mert egy igazgatói terminus nem elegendő idő érzékelhető és maradandó eredmények létrehozására. Jelenleg azonban a „megbízhatóság” és hasonló, nem szakmai indokok erősebbek, ezért Bencsiknek a gyakorlatban nem volt esélye. Fitz szerint Fabényi kiállítási programja koncep­ciózus, és muzeológiai tevékenysége is fontos: átrendezték a gyűjteményi kiállítást, az új szerzeményezések is jelentősek. Bencsik szerint a gyűjtemény gyarapodására is negatív következményekkel járt az igazgatóváltás, mert a Ludwig Alapítvány által mintegy 60 ezer euró értékben vásárolt műtárgyak korábban a múzeum tulajdonába kerültek, most azonban csak letétként maradnak Budapesten. Fabényi szerint ez nemcsak Budapestre igaz, hanem immár a Ludwig-hálózat minden tagjára. Megjegyezte: a múzeum továbbra is számíthat az alapítvány támogatására nemcsak a vásárlásokban, hanem a többi tagmúzeummal közös projektek finanszírozásában is.