Csabai Máté

Az elmúlt évtizedek könyvtárosai helyére a kurátorok léptek.

Keller András azt írta a miniszternek, aljas és alaptalan támadások érték. A többi négy pályázatot Csák János érvénytelennek tartja, így eredménytelenül zárult a Zeneakadémia rektorválasztása.

A világnak annyira megtetszett a The New York Times szakírójának zsurnalizmusa, hogy azóta is „az izlandi Glenn Gouldként” emlegetik Víkingur Ólafssont.

A harmadik emeletre szóló jeggyel nem engedték be az Operaház patinás termeibe, de nem hagyta annyiban. A bíróság azonban nem neki adott igazat.

Tizenhét év után ismét megjelent e mesegyűjtemény.

A budapesti születésű, javarészt Londonban élő fuvolaművész, Győri Noémi, valamint a temesvári illetőségű, Párizsban élő zongoraművész, Suzana Bartal nem a Hungaroton stúdiójában találkoztak először.

Szabad büszkének lenni és magyarnak nevezni a két Nobel-díjat, de közben ne felejtsük el, hogy az elmúlt tizenhárom év önkényes kormányzása nem teremtett kiszámíthatóbb körülményeket az egyetemeken. Márpedig a hosszútávú, eredményes kutatómunka feltétele a kiszámíthatóság lenne.

Nem csak az övé, és szinte biztosra vehettük, hogy előbb-utóbb megkapják Drew Weissmannal. Összeszedtünk minden kérdést, ami felmerülhet a tizenegyedik Nobel-díjas magyar kitüntetése kapcsán.

Vesszőhiba teszi értelmetlenné a homofób színezetű fóliatörvényt, de nem ez fog megállítani minket a putyini úton.

Az ázsiai zongoristák robotikus ügyességét egyre jobban ismerik és rettegik az európai klasszikus zene bölcsőjében is.