Áprilisban írtunk arról az operarajongóról, aki perre ment, mert a harmadik emeletre, a „kakasülőre” szóló jeggyel csak az oldalsó bejáraton engedik be az Operaházba. A fiatalember azt sérelmezte, hogy az olcsóbb jeggyel nincs lehetősége felkeresni a főlépcsőházat, a ruhatárat vagy a büfét, és arra sincs lehetősége, hogy megtekintse a Székely Bertalan termet és a Vörös szalont.
Az operarajongó előbb Kozma Ákos ombudsmanhoz fordult, mivel diszkriminációnak tartja az Operaház gyakorlatát, de ő nem talált abban kifogásolhatót. Ezért az operarajongó beperelte az Alapvető Jogok Biztosát. Bár ekkor az operalátogató csak az ombudsmannal állt perben, az alpereshez később csatlakozott az Operaház is, így az augusztus 31-én meghozott ítéleten a dalszínház már alperesi érdekeltként szerepel.
Az Operaház védekezése szerint „az eltérő helyre szolgáló jegyek árait a szolgáltatás minőségével összefüggően határozta meg, a felperes által sérelmezett üzleti gyakorlatát nem az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével alakította ki”. Kicsit egyszerűbben megfogalmazva a dalszínház szerint olcsóbb jegyért más minőségű szolgáltatás jár, és hozzátették azt is, hogy ha minden néző látogathatná az Ybl-palota minden helységét, az megnövelné a szünetek hosszát.
A bíróság végül alaptalannak nyilvánította az operarajongó keresetét, hangoztatva, hogy az Operaház az árképzést „nem a kultúra iránt érdeklődők vagyona vagy szociális helyzete, hanem saját üzleti megfontolásai szerint alakítja”, és hangsúlyozták, hogy a ruhatár, a büfé és a mosdó hiányára a felperes nem panaszkodott. Indoklásuk szerint akkor lenne diszkriminatív az Operaház gyakorlata, ha azonos kategóriájú jegyet vásárlók között tenne különbséget. „Az ÁSZF szerint a jegy az előadás megtekintésére feljogosító dokumentum”, aminek fejében az Operaház az előadást megtekintését, nem pedig épületlátogatást kínál. A bíróság a felperest a perköltségek megfizetésére is kötelezte.
Megkérdeztük a perelő nézőt, hogyan fogadta a bíróság ítéletét. Az ügyvédként dolgozó, így a perben saját magát képviselő fiatalember így fogalmazott:
„Mivel az ítélet ellen fellebbezni nem lehet, csak magasabb fórumra vihetném az ügyet, erre pedig nincsen energiám.
Eddig sem kizárólag magam miatt, hanem a zenekedvelő, alsó-középosztálybeli emberek érdekében vágtam bele az ügybe, de ha nem tudom felnyitni az Operaház szemét egy európaibb hozzáállásra, akkor nincs értelme tovább folytatni.
Az Operaház bármikor dönthetne úgy, hogy felhagy ezzel a gyakorlattal”
– mondta, hozzátéve, hogy most is kitart az igaza mellett. Az elmúlt tíz évben 150 előadást látott, a legtöbbször a kakasülőről, és mindig megalázónak tartotta az Operaház gyakorlatát, főleg, hogy mással találkozott például a bécsi Staatsoperben. Szerinte a bíróság „valójában nem hallotta meg, miről szólt volna ez a per, mert a gond abból van, hogy szegregálják az embereket a folyosókon.”
A felperes felhívta rá a figyelmet, hogy az Operaház ÁSZF-jében szerepel, hogy a jeggyel rendelkező átogató jogosult „az adott előadás játszóhelyén tartózkodni, a kiszolgáló létesítményeket, berendezéseket használni, az előadáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat igénybe venni”. Igen ám, de ugyanitt az is szerepel, hogy „az Opera egyes szolgáltatások igénybevételét jogosult díjazáshoz kötni”. Az operaranéző azt is elismerte, az általa indított per nem az ÁSZF-ről, hanem a vélt diszkriminációról szólt.
