Sokáig elintézték őket egy kézlegyintéssel: a lelkét, a velejét úgysem ismerik annyira a műfajnak, mint mi. Nem sokáig marad ez így, figyelmeztet erre a legújabban Lim Jun Csan átütő versenysikere is. Az újabb üstökös a tajvani születésű, 25 éves Han Csen lehet, aki hét éve Liszt-lemezzel mutatkozott be, majd a kortárs zene lelkesült híveként Cage- és Adès-darabokkal aratott sikereket, most pedig Ligeti György nyaktörően virtuóz etűdjeiért méltathatjuk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezeknek a daraboknak az abszurd nehézségét: a francia Pierre-Laurent Aimard számára komponált etűdök egy-egy kottaoldalára napokat, heteket szánnak a zongoristák, és nem túlzás azt állítani, hogy miként Liszt vagy Ravel, úgy Ligeti is új szintre emelte a zongorajátékot. Han Csen inkább a minél tisztább, világosabb zenei szövet létrehozására törekszik, mintsem hogy eltúlozza a sorozathoz szájhagyomány útján tapadt diabolikus jellegzetességeket. Nem olyan harsány és játékos, mint Yuja Wang (Vang Jü-csia), de bátran felzárkózik Fredrik Ullén, Danny Driver és a már említett Aimard interpretációi mellé: okos, szellemes, érzékeny, és még a dinamikailag különösen változékony Der Zauberlehrling című etűdben sem téveszt egyetlen hangot sem. Ideje becsatolni az öveket: az ázsiai pianisták itt vannak, és még csak nem is azért sikeresek, mert szorgalmasabb és engedelmesebb robotok, mint a mieink.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
