Visszhang: lemez

Ligeti: Études / Capriccios – Han Chen

Visszhang

Az ázsiai zongoristák robotikus ügyességét egyre jobban ismerik és rettegik az európai klasszikus zene bölcsőjében is.

Sokáig elintézték őket egy kézlegyintéssel: a lelkét, a velejét úgysem ismerik annyira a műfajnak, mint mi. Nem sokáig marad ez így, figyelmeztet erre a legújabban Lim Jun Csan átütő versenysikere is. Az újabb üstökös a tajvani születésű, 25 éves Han Csen lehet, aki hét éve Liszt-lemezzel mutatkozott be, majd a kortárs zene lelkesült híveként Cage- és Adès-darabokkal aratott sikereket, most pedig Ligeti György nyaktörően virtuóz etűdjeiért méltathatjuk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezeknek a daraboknak az abszurd nehézségét: a francia Pierre-Laurent Aimard számára komponált etűdök egy-egy kottaoldalára napokat, heteket szánnak a zongoristák, és nem túlzás azt állítani, hogy miként Liszt vagy Ravel, úgy Ligeti is új szintre emelte a zongorajátékot. Han Csen inkább a minél tisztább, világosabb zenei szövet létrehozására törekszik, mintsem hogy eltúlozza a sorozathoz szájhagyomány útján tapadt diabolikus jellegzetességeket. Nem olyan harsány és játékos, mint Yuja Wang (Vang Jü-csia), de bátran felzárkózik Fredrik Ullén, Danny Driver és a már említett Aimard interpretációi mellé: okos, szellemes, érzékeny, és még a dinamikailag különösen változékony Der Zauberlehrling című etűdben sem téveszt egyetlen hangot sem. Ideje becsatolni az öveket: az ázsiai pianisták itt vannak, és még csak nem is azért sikeresek, mert szorgalmasabb és engedelmesebb robotok, mint a mieink.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.