Visszhang: lemez

Noémi Győri, Suzana Bartal: Exploration

Visszhang

A budapesti születésű, javarészt Londonban élő fuvolaművész, Győri Noémi, valamint a temesvári illetőségű, Párizsban élő zongoraművész, Suzana Bartal nem a Hungaroton stúdiójában találkoztak először.

De nem is sokkal régebbi a munkakapcsolatuk, közös lemezükön mégis összeszokott, harmonikus duó benyomását keltik. A fuvola természetétől sem függetlenül a játékosság és a könnyedség lehetnének a lemez kulcsszavai. Ez jellemző a Trockne Blumen című dalra készült Bevezetés és variációkra is (D. 802), amelyet annak idején fuvolista barátja rendelt Franz Schuberttől, és noha az eredeti Lied meglehetősen komor, a virtuóz darab életteli, győzelmes indulóval zárul.

A rövid, kilencperces Variáció szerzője, az osztrák Leopoldine Blahetka (1809–1885) bemutatásra szorul: Európa-szerte turnézó tehetséges zongorista és alkalmanként zeneszerző is volt, kora macsó viszonyai között mégsem bontakozhatott ki.

A lemez ékköve Beethoven Szerenádja, amely az életműben talán marginális jelentőségű, mégis megjeleníti azt a szépség iránti csillapíthatatlan vágyat, ami a komponistában ekkor – még a tragikus heiligenstadti testamentum fogalmazása előtt – rendre a felszínre tört. Bár az album valóban csillogóbb lezárást érdemelne, François Borne – az egyműves Bizet-kortárs fuvolavirtuóz – Carmen-fantáziája kakukktojás a többi darab között. Akkor is, ha a kiváló duó ezt a művet is szenvedéllyel, virtuozitással, de hivalkodás nélkül, s Tímár Domonkos hangmérnöknek hála, ragyogó, áttetsző hangzásban tárja a hallgató elé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.