De nem is sokkal régebbi a munkakapcsolatuk, közös lemezükön mégis összeszokott, harmonikus duó benyomását keltik. A fuvola természetétől sem függetlenül a játékosság és a könnyedség lehetnének a lemez kulcsszavai. Ez jellemző a Trockne Blumen című dalra készült Bevezetés és variációkra is (D. 802), amelyet annak idején fuvolista barátja rendelt Franz Schuberttől, és noha az eredeti Lied meglehetősen komor, a virtuóz darab életteli, győzelmes indulóval zárul.
A rövid, kilencperces Variáció szerzője, az osztrák Leopoldine Blahetka (1809–1885) bemutatásra szorul: Európa-szerte turnézó tehetséges zongorista és alkalmanként zeneszerző is volt, kora macsó viszonyai között mégsem bontakozhatott ki.
A lemez ékköve Beethoven Szerenádja, amely az életműben talán marginális jelentőségű, mégis megjeleníti azt a szépség iránti csillapíthatatlan vágyat, ami a komponistában ekkor – még a tragikus heiligenstadti testamentum fogalmazása előtt – rendre a felszínre tört. Bár az album valóban csillogóbb lezárást érdemelne, François Borne – az egyműves Bizet-kortárs fuvolavirtuóz – Carmen-fantáziája kakukktojás a többi darab között. Akkor is, ha a kiváló duó ezt a művet is szenvedéllyel, virtuozitással, de hivalkodás nélkül, s Tímár Domonkos hangmérnöknek hála, ragyogó, áttetsző hangzásban tárja a hallgató elé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
