Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev a kutatók szerint egy polcon van a Grimm testvérekkel, mégis kevesen ismerik. Részben a cenzúrát (előbb az egyházit és cárit, később a szovjetet) okolhatjuk azért, hogy Baba-Jagának, Medvefia Ivánnak és az ilyen-olyan cárevicseknek nem adatott meg a Hamupipőkének és Csipkerózsikának kijutott világhírnév. E világszép cárkisasszonyokkal, furfangos parasztfiúkkal és bibircsókos banyákkal benépesült mesék nem feltétlenül okulásra szolgálnak, van, amelyik egyszerűen csak szórakoztat, és persze mindegyikből elhagyhatatlan az alcímben is megemlített varázselem; erről ugyan a bolsevista kultúrkritika rendszerint kimondta, hogy gyengíti az ifjúság valóságérzékét, mégis máig ellátja azt a feladatát, amit az egyszerű jobbágyoknál is: felszabadítja a képzeletet, és olykor végigvezet számos, Jung és Campbell elméleteiből ismert személyiség-transzformáción is.
Az új kiadásnak nem csupán az az érdeme, hogy tetszetős küllemével jól mutat a polcon. Hermann Zoltán tömör, de megvilágosító erejű utószót írt, a két fordítóval, Kornél Emíliával és Molnár Angelikával együtt pedig számos bosszantó hibáját javították a 2006-os első kiadásnak. A szerkesztő a filológusoknak kedvezett, amikor a gyűjteményt Vlagyimir Jakovlevics Propp már megjelent meseelméleti munkáihoz igazította, így A tűzmadár akár A mese morfológiájával és A varázsmese történeti gyökereivel együtt is olvasható.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
