Könyvet befóliázni nem kell félnetek jó lesz

Narancsblog

Vesszőhiba teszi értelmetlenné a homofób színezetű fóliatörvényt, de nem ez fog megállítani minket a putyini úton.

„Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható.”

Szóról szóra, betűről betűre és vesszőhibáról vesszőhibára ez szerepel a Kereskedelmi rendelet 20/A. paragrafusának 3. bekezdésében. Nem kell hozzá feketeöves jogásznak lenni, hogy lássuk: a magyar kormány, amelynek szokásává vált éjjel rendeleteket hozni másnapra, rosszul szövegezte meg a homofób elemmel tarkított intézkedést.

Egyetlen vessző hiányzik.

Ebben a formájában azonban a rendelet szövege nem azt írja elő, amit szájrul-szájra adnak a főispánok és propagandisták, tudniillik, hogy a buzis könyveket befóliázva, a képlékeny gyereklélek elől elzárva lehet csak árusítani. Épp az ellenkezőjét: azt, hogy a Heartstoppert és bármilyen egyéb, melegséget megjelenítő ifjúsági könyvet akkor kell csomagolni, ha az külön polcon, esetleg díszkiemeléssel, vitrinben, virágkoszorúban vagy LED-fényekkel körülvéve jelenik meg a könyvesboltban.

A Líra Könyv Zrt., amelyre a kormányhivatal példátlanul magas, 12 milliós bírságot szabott ki júliusban, nem így árulta a könyvet. Egyszerűen kihelyezték a polcra Alice Oseman képregényét, nem elkülönítve, így nem is zárt csomagolásban, besuvasztva a többi közé.

Lehet rajta nevetni, hogy a jogászokból álló kormánynak nem sikerül normálisan megszövegezni egy törvényt. Lehet izgulni érte, hogy a Líra – amelynek legfőbb versenytársát épp a nyáron vásárolta fel a kormánypárti elitképző, a Mathias Corvinus Collegium – megnyeri a pert.

Lehet hivatkozni arra, hogy a bíróságnak nem feladata a jogalkotó szándékát találgatni, hanem a törvény betűjéhez kell tartania magát.

A gyakorlatot nézve mégsem lehetünk vidámak. Tavaly a „KATA-törvényben” maradt súlyos hézag, amire a Magyar Könyvelők Országos Szövetsége hívta fel a figyelmet. Sebtiben javították, ma már nem emlékszik rá senki: legfeljebb arra, hogy a katások jól megszívták, mert egy félkész törvény egyik napról a másikra megváltoztatta a munkafeltételeiket. 2017-ben a CSOK-törvényben volt hiba, annak egy csomó banki elutasítás lett a vége. És az élelmiszerboltos sem örült, amikor éjjel jelent meg a rendelet arról, mit kell kiírnia reggel 6-kor az ársapkás burgonya mellé.

Ráadásul létezik az Alaptörvénynek egy sokadik – hetedik – módosítása, amely homokká darálja a gránitszilárdságú kőtáblákat: a bíróságnak egy jogszabály-értelmezéskor nemcsak a törvényt, hanem a jogalkotó célját is vizsgálnia szükséges. Hogy az ilyesféle teleológiai értelmezésnek helye lehet-e egy rendelet esetében, vagy hogy épp a vesszőhiba triviális volta miatt áll vagy bukik az ún. „jogalkotói cél” figyelembevétele, nem tudjuk.

Csak azt, hogy hiába volt ez buta vesszőhiba, a félhomályban éjféli Magyar Közlönyt szövegező csinovnyik hanyagságából született véletlen, a NER évek óta tudatosan teremt olyan szituációkat, amelyben az állampolgár a kafkai bürokrácia éppen aktuális hangulatára van utalva. Ez az a kisembert csicskáztató, magas lóról beszélő attitűd, amihez az elmúlt ötszáz év megszállói, elnyomói és diktátorai, a csendőrök, a hivatalnokok és a kiképzőtisztek mind nagyon jól értettek: „Megtehetném veled, és csak a jókedvemen múlik, hogy nem teszem.”

A NER kuviktermészetű írnokai akár ma éjjel beletehetik azt a vesszőt a kereskedelmi törvénybe, reggel pedig azt mondják, hogy erre a gyerekek védelmében volt szükség.

A homofóbtörvény és a kereskedelmi rendelet kiegészítése is putyini mintára született: legfeljebb a véres vadkeleten és a türk testvérek országaiban találkozunk hasonlóval – szégyen lenne bevallani, hogy egyetlen vessző tartóztatta fel a bátor 135-öt a putyini úton. Így aztán hiába a hiba, hiába, hogy a könyvesbolt nem vétett a törvény betűje ellen, csak egyetlen dologban lehet biztos: a jogi bizonytalanságban. 

Merániai János dodonai kétértelműséggel fogalmazott levele pedig legfeljebb az egyre fogyatkozó polgári közönségnek fog eszébe jutni: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” – írta az esztergomi érsek 1213-ban, mikor merénylet készülődött II. András felesége, Gertrudis ellen. Csak hát a királynét végül megölték, az érsek pedig széttárta kezeit.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.