„Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható.”
Szóról szóra, betűről betűre és vesszőhibáról vesszőhibára ez szerepel a Kereskedelmi rendelet 20/A. paragrafusának 3. bekezdésében. Nem kell hozzá feketeöves jogásznak lenni, hogy lássuk: a magyar kormány, amelynek szokásává vált éjjel rendeleteket hozni másnapra, rosszul szövegezte meg a homofób elemmel tarkított intézkedést.
Egyetlen vessző hiányzik.
Ebben a formájában azonban a rendelet szövege nem azt írja elő, amit szájrul-szájra adnak a főispánok és propagandisták, tudniillik, hogy a buzis könyveket befóliázva, a képlékeny gyereklélek elől elzárva lehet csak árusítani. Épp az ellenkezőjét: azt, hogy a Heartstoppert és bármilyen egyéb, melegséget megjelenítő ifjúsági könyvet akkor kell csomagolni, ha az külön polcon, esetleg díszkiemeléssel, vitrinben, virágkoszorúban vagy LED-fényekkel körülvéve jelenik meg a könyvesboltban.
A Líra Könyv Zrt., amelyre a kormányhivatal példátlanul magas, 12 milliós bírságot szabott ki júliusban, nem így árulta a könyvet. Egyszerűen kihelyezték a polcra Alice Oseman képregényét, nem elkülönítve, így nem is zárt csomagolásban, besuvasztva a többi közé.
Lehet rajta nevetni, hogy a jogászokból álló kormánynak nem sikerül normálisan megszövegezni egy törvényt. Lehet izgulni érte, hogy a Líra – amelynek legfőbb versenytársát épp a nyáron vásárolta fel a kormánypárti elitképző, a Mathias Corvinus Collegium – megnyeri a pert.
Lehet hivatkozni arra, hogy a bíróságnak nem feladata a jogalkotó szándékát találgatni, hanem a törvény betűjéhez kell tartania magát.
A gyakorlatot nézve mégsem lehetünk vidámak. Tavaly a „KATA-törvényben” maradt súlyos hézag, amire a Magyar Könyvelők Országos Szövetsége hívta fel a figyelmet. Sebtiben javították, ma már nem emlékszik rá senki: legfeljebb arra, hogy a katások jól megszívták, mert egy félkész törvény egyik napról a másikra megváltoztatta a munkafeltételeiket. 2017-ben a CSOK-törvényben volt hiba, annak egy csomó banki elutasítás lett a vége. És az élelmiszerboltos sem örült, amikor éjjel jelent meg a rendelet arról, mit kell kiírnia reggel 6-kor az ársapkás burgonya mellé.
Ráadásul létezik az Alaptörvénynek egy sokadik – hetedik – módosítása, amely homokká darálja a gránitszilárdságú kőtáblákat: a bíróságnak egy jogszabály-értelmezéskor nemcsak a törvényt, hanem a jogalkotó célját is vizsgálnia szükséges. Hogy az ilyesféle teleológiai értelmezésnek helye lehet-e egy rendelet esetében, vagy hogy épp a vesszőhiba triviális volta miatt áll vagy bukik az ún. „jogalkotói cél” figyelembevétele, nem tudjuk.
Csak azt, hogy hiába volt ez buta vesszőhiba, a félhomályban éjféli Magyar Közlönyt szövegező csinovnyik hanyagságából született véletlen, a NER évek óta tudatosan teremt olyan szituációkat, amelyben az állampolgár a kafkai bürokrácia éppen aktuális hangulatára van utalva. Ez az a kisembert csicskáztató, magas lóról beszélő attitűd, amihez az elmúlt ötszáz év megszállói, elnyomói és diktátorai, a csendőrök, a hivatalnokok és a kiképzőtisztek mind nagyon jól értettek: „Megtehetném veled, és csak a jókedvemen múlik, hogy nem teszem.”
A NER kuviktermészetű írnokai akár ma éjjel beletehetik azt a vesszőt a kereskedelmi törvénybe, reggel pedig azt mondják, hogy erre a gyerekek védelmében volt szükség.
A homofóbtörvény és a kereskedelmi rendelet kiegészítése is putyini mintára született: legfeljebb a véres vadkeleten és a türk testvérek országaiban találkozunk hasonlóval – szégyen lenne bevallani, hogy egyetlen vessző tartóztatta fel a bátor 135-öt a putyini úton. Így aztán hiába a hiba, hiába, hogy a könyvesbolt nem vétett a törvény betűje ellen, csak egyetlen dologban lehet biztos: a jogi bizonytalanságban.
Merániai János dodonai kétértelműséggel fogalmazott levele pedig legfeljebb az egyre fogyatkozó polgári közönségnek fog eszébe jutni: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” – írta az esztergomi érsek 1213-ban, mikor merénylet készülődött II. András felesége, Gertrudis ellen. Csak hát a királynét végül megölték, az érsek pedig széttárta kezeit.
