SzSz

Alan Ball visszafogott drámájának majd’ minden képkockáján az emlékeket is megszínező, líraian hanyatló nap uralkodik.

A presztízs show-kból birodalmat építő HBO szép kis tiniuniverzumot kreált a közelmúltban.

Hajdanán idilli békében és erős szövetségben éltek az embe­rek, aztán jött a széthúzás: mindenki többre, nagyobb hatalomra, befolyásra és önállóságra vágyott, a népek pedig egymásnak estek. 

A polipok fura teremtmények: három szívük van, a vérük kék, képesek kinyitni egy gyerekbiztos kupakot is és több mint 300 fajtájuk létezik.

A lány szegény virágárus, aki bollywoodi filmeken ábrándozva igyekszik egér­utat nyerni a csúnya realitás elől, amíg arra vár, hogy őt is megmentse egy izmos herceg.

„Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is” – szólt A közösségi háló plakátjának szövege.

A könnyed krimik évezredek óta nagyjából ugyanúgy épülnek fel: kapunk néhány papírvékony figurát, a jellemrajzuk egyetlen szóból áll (nagydumás; beszari; geek), a rövid felvezetés után pedig hamar elkezdenek megdolgozni a mozijegyért: indul a cselszövés, rablás vagy szélhámoskodás.

Szimpatikus főhős, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történik vele a következő pillanatban.

Jó pár évnek el kell még telnie, hogy egy sportdokut ne a tavalyi Michael Jordan – Az utolsó bajnokságighoz mérjünk majd.

Ó, azok a boldog (?) gyermekévek a 70-es évek Amerikájában, amikor mindegy volt, hogy két lány mennyire különbözik egymástól, a szomszédság automatikusan örök életre szóló barátságot jelentett!

Álmos kisváros az Egyesült Államok szívében, ha kapcsoltunk már kertévére valamikor vasárnap délután, minden bizonyára magunk is jól ismerjük az ilyet.

A város egykori sztárfutballistája, Palmer a börtönből szabadulva visszatér szülőhelyére, hogy új életet kezdjen.